Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-20 / 5. szám

76 hosszú volt ; de elég szerencsétlenségemre még ez sem vala az emberevő, mert annak semmi ismertető jelét rajta nem találtuk. Ezután hozzánk érkeztek hajtóink, kik 4 szarvast, 3 vadkant és 1 medvét lőttek s mondák, hogy ezeken kivül 2 tigris, néhány „nilghaut" s több szarvasfalka, valamint vaddisznó-konda tört keresztül sorukon. Haj tóink egyikét egy hatalmas vadkan hanyatt döntvén, czombján nehéz sebet ejtett, melly seb ollyféle volt, mintha akár bonczkéssel vágták volna. — Az orvos e sebet, a mennyire lehetett bekötvén, ágakból készített kólyán, a sebesültet a coolik által haza viteté, ki bár nagy kínokat szenvedett, mégis megtartá jó kedvét s egészen meg volt vigasztalva, mikor ellenének hulláját mutaták neki. Megállapodván, a patakban megfiirödtünk , míg hajtóink ezalatt a lelőtt vadat hordták össze és pedig: 2 nagy, 2 kis tigrist ; 3 nagy „seetah"-t s 1 kicsinyt; 3 nagy medvét s 2 kicsinyt, melly utóbbiak egyikét élve fogták meg embereink; 5 jávort, 4 pettyes szarvast ; 4 vadkant ; 4 élve fogott süldőt, egy tövises disznót s 1 nilghaut-t, mindössze 32 darabot. Vadászaim nagy dorongokot vágtak, mellyeket az elejtett vadak hátán keresztül szúrva, „cooli"-ink e módon egész zsákmányunkat haza vihették s ha elmondjuk: hogy több kétszáz markos „cooli"-nál foglalkozott a szállítás körül s bár őket társaik gyakorta felválták, még is csak sokszor pihenve s igen lassan haladhattak : fogalma lehet bárkinek is zsákmányunk összes súlyáról. Vadászcsapatom emberei késekkel s baltákkal elől mentek, hogy az útban álló ágakat levágván „cooli"-inknak a menést lehetővé tegyék.—Botta-Singarumhoz közeledvén, a kürtök, tam-tamok s dobok megkezdék győzelmi zenebonájukat, mellyet a hajtók, coolik, szolgák, teherhordók, vadászok és parasztok kiáltása kisért s mellynél siketítöbb zajt már lehetlen hallani. Táborunk közelébe érve, vadászaim s a bennszülöttek virágokkal ékített fegyvereiket a tigris előtt hordván, elkezdtek tánczolni s rögtönzött dalt énekeltek, melly nek refrainje körülbelül ez volt : „Nagy és dicső tettek vitettek ma véghez ; négy tigris harapott a fűbe s a vitéz és nagylelkű urak, a mai vadászattal meg levén elégedve, bizonyára bőven jutalmazandják alázatos szolgáikat. — Uraink jósága s nagylelkűsége , igazságszeretetökkel egyenlő. " Ezután a vadat mind kiterítve, a jelenlévő vadászok legvénebbike a felbontás szertartását kezdte meg. — Előbb bajúszát 'perzselte le mindeniknek', egyhangú dalt énekelvén, mellyben ez állat egész faját átkozta ; azután jobb karmát s orra végét köpte le. A begum, ki a szertartást élénk érdekkel nézé, szolgái egyikét ezer szerencsekivánattal s azon kéréssel küldte hozzám : hogy a tigris szivét, máját s véréből pár cseppet, mi igen hathatós gyógyszer, szolgáltatnám át neki s ezt megkapván, nagy örömöt lelt benne. Midőn a vad mind fel volt vagdalva, egy szép czombot küldtem táborunkba s egy fiatal özet, melly csupán sérülést kapott; miután azt egy muzulmán kellőleg ki-