Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-20 / 5. szám

77 végezte s vérét kibocsátá*), a begumnak küldtem ajándokul. — A többit a katonák, hajtók, bennszülöttek és szolgák egymás közt osztották fel. Ezenkívül még hajtóink között kiosztandó ajándékra adakozván : valamennyien elégedetten tértek haza. De magam épen nem valék még megelégedve. Az emberevő még mindig nem került szemünk elé s azon törtem fejemet, hogy juthatnánk e ravasz vén tigrisnek nyomába, melly, bármennyien voltunk is , irháját mindeddig nem mutatá előttünk. Nagy örömemre azonban, mindjárt ebéd után , épen midőn lefeküdni készültem , első vadászom Chineah azon hirrel lepett meg : hogy Botta-Singarum elöljárója küldte hozzám, adná tudtomra, miszerint kevés idővel táborunkba érkezésünk után, nem messze a várostól látták a tigrist, a mint az leshelyei valamellyikére kullogott. Azonnal előhivattam a dhoby-t és kistimah-t s Chineával vadászcsapatom kíséretében a városba küldém őket, hogy fegyvereimet bevivén, a többi készletekről is gondoskodjanak. Ezután meghatározám összejövetelünk helyét s másnap reggel, pár órai pihenés, fürdő és rögtönzött reggeli után, a nélkül hogy a többi tisztet, kik még aludtak, zavartam volna , lóra ülvén, embereimmel a botta-singarumi rendőrség tanyáján találkoztam. A nélkül), hogy leszálltam volna lovamról, a városnak egy lakója oda vezetett, hol a megelőző esten az e m b erevöt látták s ott jelenlétének felismerhető nyomaira akadtam is. — Lovamat innét visszaküldvén, vadászaim kíséretében szűk és sürü bozóttal benőtt hegynyilásban a tigris csapáját követtem, mellyen nagyon nehéz volt megmaradnom, mert ez állat itt egy kiszáradt patak partjain hol előre, hol hátra haladott , miért is utolsó útját nem valánk képesek meghatározni. Eloszlatván csapatomat, mintegy fél óráig tömkelegben barangoltunk, mert a furfangos állat útjában mindenféle köröket képezett, hogy a vadászokat tévútra vezesse , annyira : hogy nyomait követve, gyakran ismét azon pontra érkezénk

} honnét kiindultunk volt. Míg így mindenfelé tévelygénk, néhány száz lépésnyire tőlem kétszer egymásután haliám e kiáltást : с о о ! miből azonnal észrevettem, hogy Googooloo, ki mindig felismeri vadját, valószínűleg friss csapára akadva, minket hí. A csapat mindjárt egyesülvén és a sürü bozóton keresztül magunknak utat törvén, elértük Googooloót, ki a Nullah medrében, egy mocsár mellett várakozott reánk. Itt világos jelek mutatták, hogy a tigris csak az imént oltá szomját e helyen, mert első lábainak mély nyomában a viz még mindig rezgett s a mocsár szélén is zavaros volt az. Ivás után pedig a közellevő s kúszó növényekkel ellepett, sürü bozótba húzódott, mellybe csupán szekerczéink segítségével valánk képesek hatolni, de reményünk már volt, hogy üldözését folytatva, valahára sikert is fogunk érni. (Vége következik. *) Ez úgy történik : hogy a végrehajtó az állat gégéjét átmetszvén, a korán szavait mormolja s a leendő táplálék megáldását kéri.