Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-20 / 5. szám

75 most már vessünk egy rövidke pillantást Borsodnak többi vadásztéreire is, mellyek közt sok, kitűnő s változatos kedvtöltéssel kínálkozik. (Vége következik.) Tigrisvadászatok. (Folytatása.) A tegnap bejárt vidékekhez közeledve, többször volt alkalmunk fegyvereinket kilőhetni. Egy szép him „nilghaut" két nősténynyel bátran rohanta meg a hajtók sorát s Мае az előbbit jól irányzott lövéssel vállán találva, e seb folytán gyors futása azonnal csökkent, mire közeledvén hozzá, egy második lövéssel leterité. —Igen szép példánya volt ez fajának, hosszú, hullámzó serénnyel. A két nőstény a hajtók között menekült, bár az egyik ezeknek sortüzétől nehéz sebet kapott ; egy fiatal seetah-t pedig a dhobby terített le, ép a mint az a bokrok közé akart surranni. A folyó mentében tág terjedésű sűrűségben vadásztunk, melly mellett eléggé nyilt volt a tér s itt fák és sziklák mögött, átalán olly helyeken foglaltunk állást : honnét a vadat a mint majd lábra kel, lövéseink azonnal elérhetik. Ezenkívül még egy második sort alakítottam tüzköves és kanóczos puskával ellátott embereinkből, mert sejtém, hogy nagy számú vad rejtőzött a sűrűbe s hogy ennek nagy része, első fegyveres rendünk elől könnyen menekülhetne. Ezután jelt adtam s hajtóink elkezdték a vadat felénk terelni. Vaddisznók, jávorok s pettyes szarvasok csapatonkint jöttek több izben egész a sűrűség széléig, de visszahúzódtak ismét, mintha a fedetlen téren veszélyt éreztek volna s mintha ezen nem mernének áthaladni. Végre egy vakmerő medve megmutatta nekik az utat a sikon keresztül, de Macnak egyetlen golyója őt leterité. — Kevéssel ez után egy falka jávor s egy konda vaddisznó követte őt, mellyekből egy szép him jávort s két tehenet, valamint egy vademsét ejtettünk el. Később két „seetah" jött ugrándozva a sikon, követve ismét egy medvétől s ezeket a második sor fegyveresei mind lelőtték ugyan, de a medve még elébb karmaival egy coolin nehéz sebet ejtett. Egy harmadik „seetah" daczára több reá irányzott lövésnek, bántatlanúl menekült. Ez alatt hajtóinkat mindinkább közeledni hallván, azt hittem, hogy a nagy vad a soraink által e módon bekerített sűrűséget, valószínűleg már mind odahagyta, a mint egyszerre katonáim egyike elkiáltá magát : „bagh ! bagh !" (tigris, tigris) s azonnal is egy pompás, magas termetű tigrist pillanték meg, a mint az a sűrűség egy kis nyílásánál, egész nyugalomban előbújt. —- Nagyon közel volt ugyan hozzám, de még sem mertem reá lőni, mert embereimnek egy csapatja, ép átellenemben teendő lövésem irányában állott. Kissé még ví^am, míg előbbre halad s ekkor karabinomat felemelve s vállapja mögé irányozva , elnyomtam a ravaszt. Midőn a füst kissé elszéledt előttem, nagy örömömre élettelenül láttam tigrisemet oldalán feküdni, mert golyóm szivét szakítván át, azonnal megdermedt. E nagy hím tigrisnek gyönyörűen csíkozott bőre, orrától farka végéig 11 láb 4 hüvelyknyi