Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-20 / 5. szám

69 sokszor a százat meghaladta : a fenemlített összes szám amiál biztosabb valónak mondható. Illyenek voltak tehát annak idején az eörsi vadászatok ; s ha báró barátom , ki most 250 tyúkot tart fen magnak, a fáczánok tenyésztését továbbra is úgy folytatja mint néhány év óta, akkor nem kétlem, hogy ismét azon nevezetes eredményekre jutandunk, minőket eddig felemlíteni szerencsém volt. Ezt pedig tanusitja már az idei vadászat is, hol a báró néhány szomszédja csak egy napra jelent meg és — ide számítva még az utóvadászatot, mellyre azonban csak hárman mentünk s csupán kakast és sebesült tyúkot levén szabad lőnünk, még künntelelő fáczán is maradt fen — mintegy 200 darab esett el. S ezzel — feladatomnak a hogy tudtam megfelelni iparkodván — búcsút veszek olvasómtól, bocsánatot kérve, ha öt netán úntattam. Vadászrajzok. Havas Sándortól. III. (Folytatás.) Még számosabb az itteni erdőkben a kisebb dúló, a róka, vadmacska, fa- és kövi nyest és az erdei menyétek minden faja. Alig esik egy-egy őzvadászat a hegyekben, hogy róka v. vadmacska ne fordulna meg a körben s ezen gyakoriasság mellett valóban csodálatos, hogyan tud még csak akkora császármadár s őzvadálladék is fölvergődni , mint a millyent a Bikkben még is tapasztalunk. — Sajnos tünemény az a természetben, hogy egyik állat létezése más százaknak életébe kerül s hogy a természet a gonoszaknak olly kegyetlen jogot adott, miszerint a szelíd állatok csak azért látszanak teremtve lenni, hogy amazoknak kész falatúl szolgáljanak. íme a Bikkben a szelíd vadak számára olly felséges rejtek vannak, hogy lia természetszerű tenyészetük nem háborgattatnék, a félországot lehetne vaddal eltartani. Ámde a kis gödölyét , a császármadárfiókot, a foglyot és kis nyúlat a rókák, vadmacskák, nyestek és menyétek szüntelen pusztítják s ezen szerfölött ravasz , és ovatos rablók rejtekéhez, hacsak történetesen lövésre nem kerülnek, még csak férni sem lehet. — A róka még csak többször kerül lövésre, mert az emberi lakok közelében, a baromfiólakat gyakrabban látogatja meg, de a vadmacska és nyest a Szinyva- és Gyertyánvölgyi, és Garadna fölötti és azon több mértföldnyi hosszú sziklafal tömérdek üregeiben lappang, melly Monosbéltől az Odvaskőíg, a Három kútnál, és majd minden jelentékeny hegysor hosszában megmászhatlan magasságra emelkedik s annálfogva megközelíthetlen. Egvébként a természetnek amaz iszonyatos törvénye, melly nemcsak a dúlókat a szelidd* ellen, hanem amazokat egymásközt is szüntelen harczra s megtámadásra készti, míg is némi vigaszul szolgál s hogyha már az ember, a minden más élő irányában vérjogot gyakorló teremtmény, a kártékony dúlók irtásához kellőleg nem láthat, ők magok törnek egymás ellen. így nem egy tanulatlan rókafiú vérzik el az éhes farkas