Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-20 / 5. szám

68 Más nap jókor reggel kirándultam a fáczánosba s hajtóink által , a mennyire lehetett, némelly pagonyból a fáezánokat az első hajtásba szoríttatván, 9 órakor reggelire ismét visszatértem s ekkor a tarsaság is az étteremben gyűlt össze. A vadászat ingere mindenkit nyugtalanná tett s nem emlékezem olly esetre, hogy kiváncsian körül ne fogtak volna tudakolandók : váljon mennyi leend a vad? szép leend-e a mulatság? mennyit fogunk majd elejteni? stb. annyira, hogy nem tudtam a sok kérdés elől másként menekülni, mint úgy, hogy a készen álló s különben kihűlő reggelire utaltam. Ez után, minthogy a kocsik már vártak , legjobb kedvben s méltán jó reményekkel megindultunk. A fáczánosba érve, a töltök már vártak ránk s miután mindenki elfoglalá helyét, megindítottam a hajtást. Az első hajtásba ritkán került kevesebb 800—1000 darab fáczánnál s így anynyira használtuk fegyvereinket : hogy a lőpor-föllegektől egymást alig láthattuk. Hirtelenkedés és túlbuzgóság miatt azonban sokat hibáztak vadászaink s az e módon megmenekült fáczánok azután a többi pagonyokban keresék fel ott már meglapult társaikat. Rendesen 9 hajtást tevénk, mellyek közül nyolczat ismételvén , a kilenezediknek ismétlését az napi utolsó hajtásra tartók fenn: hogy a háborítlanúl ott összejött vad annál számosabban kelvén szárnyra, barátom vendégei tökéletes megelégedéssel távozzanak s az utolsó hajtás eredményében más napra újra ösztönt leljenek. Ez utolsó hajtás után a társaság haza ment s a szokott átöltözködés után, Lucullus asztalát megszégyenítő ebédhez ültünk. Mindennel, mi étkekben s a legválogatottabb borokban drága és jó, teljes bőségben s még nagyobb szivességgel látta el kedves házigazdánk vendégeit, melly utóbbiak mindig inkább felvidulva, ebéd felett számoltuk össze az napi eredményünket s háziurunk sorba kérdezvén : ki mennyit lőtt ? Mire a vendégek fele e kérdésre megfelelt, gyakran már százzal is többre rúgott a felvetett szám, mint a mennyit az egész társaság valóban elejtett. Átalánvéve bátran mondhatni, hogy Srps fáczánvadász kezelése alatt, a künmaradt s vadászatra szánt fáczánok száma soha sem volt 1500-on alúl, sőt gyakran a 2000-hez közel s ezen még túl is , melly számból az első napon barátom vendégei ritkán ejtvén el 600 darabnál többet, világos, hogy a második vadásznap ép olly érdekes volt, mint az első. A második napon a vadászat ugyanazon rendben történt mint az elsőn; csak hogy a fáczánok már egészen elvadultak levén, a gyengébb lövők elől minden seb nélkül menekültek, mi azonban a nap végeredményében kevés különbséget okozott^ mert az első napon megsebesítetteket feltalálván, csakis ismét 500—600 körül forgott a szám s így a két napnak összes eredménye mindig 1000—1200 darabra rúgott. Negyednapra a legszivélyesebb búcsúzás után, teljes megelégedéssel távoztak a vendégek, mi azonban, t. i. az eörsi rendes vadászbajtársak, — több napra terjedő utóvadászatot tartottunk mindaddig, míg a vadászatok alkalmával megsebesült fáezánokat , mellyek sérült állapotban is felrepültek előttünk , valamennyit kézre nem kerítettük. Ezen utóvadászatnak eredménye rendesen száz darabra ment, de minthogy