Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-10 / 4. szám

58 A postalegények *) e miatt már nem mernek magánosan utazni s a levéltáskákat mindig öten—hatan viszik, felfegyverkezetten s szövétnekekkel ellátva. A félelem, mellyet ez állat okoz olly nagy, hogy az ottlakók gyakorta inkább félreeső utakon járnak, csak hogy valami módon vele találkozniok ne kellessék ; s milly nagy szerencsének tartanák, ha azt valaki kivégezné : mutatja a nagy díj, melylyet bőrére tűztek ki. Néha egész napokig követtem nyomát s egyszer ivása közben meg is pillantám. Szine mintha különbözött volna a többi tigrisétől, bőre mocskos sárga s csíkjai nem igen kiválók voltak. Jól van tehát — mondám — hogy megtudjuk minő szinü tulajdonképen e bőr, annak egyedüli módja, ha gazdáját tőle megfosztjuk ; hogy pedig ezt megtehessük, arra tervem a következő : a mint a faluba érünk, megparancsolom a tassildarnak (rendőrfőnök), hogy a hány hajtót kiállitani képes , annyi holnap hajnal hasadtával készen álljon s ezekkel megkisérlendjük a tigrist kézre keríteni; ma pedig majd nyomát kémleljük s néhány helyet megvizsgálunk, a hol őt utószor látták ; — talán kedvezend a szerencse, hogy reá akadunk. — Oh uram, nincs nagy reményem a sikerhez! Nagyon furfangos vén ördög ez; adná az Isten, hogy valamelly szép napon bajuszát megperzselhetném. E pillanatban megláttuk már a falut s kisérőmet előre küldém, hogy annak elöljáróját megérkeztünk felöl tudósítsa. A falu elöljárója nem sokára elénk is jött s a szokásos bókok és üdvözletek után azonnal a nagy pusztításokról kezdett szólani, melly eket az „emberevő" a környék faluiban véghez vitt, a miért is minden segélyét felajánlá, hogy tartózkodási helyét felfedezhessük, őt pedig megejthessük. El is mentünk ez után a mintegy 150 métrenyire eső kúthoz, melly mellől a megelőző esten a tigris egy nőt, ki vizet merite, ragadott el, s ott felszáradt vért és a kutat árnyazó tamarindfa gyökerein fenakadt hajszálakat találtunk. Egy közel levő bokor mögött a fü is le levén tiporva, ez tanúsítá : hogy a ravasz állat sokáig állhatott lesen, mielőtt zsákmányát megragadta volna. — Azt is tapasztalám ezenkivül, hogy csapái, mellyeken visszafelé ment, nem azon irányba vezettek, a mellyen jött s úgy látszik kétszer háromszor is megkerülte a falut, mielőtt prédájára akadt. Nyomait egész egy kicsiny és ritka vadalmafa erdőig követtem, hol is egy kiszáradt pataknak homokos medrében e nyomok igen jól láthatók valának ; s bár itt már vérfoltokat nem találtam : mégis észrevehető volt, hogy erre is vitte zsákmányát, mert első lábai sokkal mélyebben sülyedtek a homokba — mit a fogai között vitt súly okozott — a hátulsóknál, mellyeknek nyoma átalán laposabbnak látszott. Valamivel távolabb terjedt vérfolt tűnt szemembe, melly körül számtalan légy dongott s a homokban látható benyomások után Ítélve, a fenevad itt zsákmányát valószínűleg pillanatnyi pihenés végett letette. A patak medrében tovább egy mértföldnyinél haladva, mocsárhoz érkeztünk, mellynekpartjait sürü tövises sűrűség födte s árnyékolta fejeinket. A tigris nyomait itt *) Indiában a leveleket börzsákban vállukon viszik, öt-öt mértföldnyire egymást felváltván.