Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-10 / 1. szám

'3 lyök, öntödék és vízmüvek szakadatlan zaja váltja föl és a délibáb futó csábjai ezeréves mohlepte szirteken s több százados bikkek és tölgyek felhőket érintő sudarain törnek meg. Csak egy kis eltérés a pest-kassai nagy országútról vagy a debreczenmiskolczi vasútvonalról : s akár végetlen lapályokon ügethetünk minden béremelkedés nélkül egész a Rézaljáig vagy Péterváradig, akár pedig nyugot-északra a legvadonabb erdőkbe mélyedve nyaktörő hegyutakon mászhatunk föl egész az északi havasokig , mik Lengyelhon felől téli tiszta időben felénk szinte rémletesen csillámlanak. Ha meggondolom, hogy egy vagy más tekintetben érdekes tájak leirása is a Vadász- és Versenylap hasábjain méltán foglalhat helyet, mert a sport értelme egyáltalján minden férfias kedvtöltést s így az utazást is magában foglalja — kivált külföldi sportlapok példáját látva magam előtt, mellyek több ívre terjedő (itt ott bizony elég meddő) útleírásokat közölnek, nagy kedvem volna Borsod megyének tömérdek nevezetességét tüzetesebben ismertetni, nem mintha Cleobulus vádját, mellyel a szószátyárokat illeté, magamra vonni nem röstelném, de mert a tárgy gazdagsága csábitgat. Azonban a szebbnél szebb tájképek, népgazdászati érdekes tanulmányok, történelmi nagybecsű adatok s egyéb nemzeti érdekű emlékek mellett, vadásztani anyag is olly bőven van meg, hogy gyönge tollam szinte visszariad a föladat illő megoldhatásától s miután e lapokat mégis inkább a gyakorlati sport közlönyének szeretem tekinteni , azért a többi említésre méltókat csak úgy mellesleg fogom a vadászati főtárgyakon kivül s csak itt ott érinteni ; mint midőn egy vadásztársam elandalodva : a lőporos tülök helyett az oldalán csüggő butykost rántja elő s mivelhogy épen kéznél van, nem akarja érintetlenül letenni, vagy midőn egy másik lestálló bajtársam útközben mogyorót vagy epret is szedeget vagy néhány virágszálat tűz kalapjához, vagy végre egy az erdőről hazatérő leányzóval hosszasabban elecseveg, mi — köztünk legyen mondva — szoros értelemben szintén nem tartoznék a gyakorlati vadászat köréhez. A borsodi vadászatok sarkpontját a Bikk hegység képezi, valamint földtanilag s éghajlat tekintetében is az egész borsodi terület ezen hegytömegre támaszkodván, mindkét irányban e hegységtől veszi határozó befolyását. A Bikk — legvégső s délfelé a Mátrával egy színvonalban legmélyebben benyúló szakadéka amaz óriási hegylánczolatnak, melly éjszak s kelet felöl hazánk természetes határait alkotja. Az éjszaki Kárpátok roppant terjedelmű családja, a Tátra és Beszkid hatalmas hegytövei, egész idáig bocsátják sokfelé ágazó gyökszálaikat s a Bikk, mint ezen tekintélyes családnak egyik önálló törzse

1, épen átmeneti szakaszt képez a nagy alföldi sík s a felhőket hasgató örök jég takarta havasbérczek között. Valamint a Mátra Hevesben, úgy a Bikk Borsodban többé kevésbé önálló hegycsoportokat tolt a föld színére, mellyek azonban többnyire vizözönbeli képleteket tartalmaznak s csak a Bánvölgyén, Dédes közelében akadunk néhány csekély plutoni származású torlatokra. — A Bikk első tekintetre könnyen a Mátra folytatása gyanánt vétethetnék, ha az egri völgy mindkettőt egymástól észrevehetőleg el nem választaná. Amúgy is nagy külömbség van a két hegység között, mert míg a Mátra nagyobbszerü, különvált s több önálló tömegeket láttat az előtéren : a Bikk olly sok tömör s egymásmellé szorosan illeszkedő merev hegykúpokból van alkotva, hogy a körülbe1*