Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-10 / 1. szám

4 lül 100,000 holdnyi területen, mit e magaslatok elfoglalnak, semmi könnyen hozzáférhető tágasb fensík, vagy kevésbbé lejtős hegyoldal nincs, melly szántásvetés alá vétethetett s embereknek állandó települ szolgálhatott volna. A Szinyva és Garadna szük völgyeit kivéve, mik tágasabb hasadékot vájtak a hegycsoport belsejébe s miknek szélesb medreiben néhány vasöntő, szénégető s üveggyártó kisebb gyarmatok tengnek, nincs is a tulaj donkép eni hegyvidéken egyetlen falu sem. Ennek köszönhető , hogy a távolság és nehezebb közlekedés által védve lévén e roppant erdőség az emberi fajnak mindent beszennyező, megrontó, vagy eltörpítő érintkezésétől : a meredek sziklabérczek, sürü vágások s jól fentartott több százados fanövényzet enyhében— Virgilnek ezen „frigus opacum"-ában—olly felséges vadállomány maradt meg, melly épen kedves hazánk kellő közepén, minden mostoha viszonyok daczára meszsze földön a legjelentékenyebb s a vadászközönség figyelmét legnagyobb mérvben megérdemli. Még mielőtt az itteni vadászatok fontosabb mozzanatait elősorolnék, ismerkedjünk meg kissé a vadásztér helyrajzi viszonyaival s a mezőny külső helyzetével, mi nélkül sokakra, kik e vidéket személyesen nem ismerik , a következő előadás nagy része érdekét téveszthetné. Egertől északra s ide alig egy jó mértföldnyire emelkedik egy merész, gyönyörű fanövényzettel borított sziklacsúcs, mit Szarvaskőnek neveznek. Innét Monosbél és Apátfalva, — az ős Abbatia trium fontium de Beel s a dédesi és mályinkási vár történelmi érdekű rommaradványai fölött, épen nyugatról keletre, mindenütt a Bánpatak hosszában húzódik aztán egy éles és messzire elágazó sziklahát, mellynek fürészalakú reczés csúcsai itt ott a legfestőibb csoportokban nyúlnak ki a sötétzöld lombok közül. — Ezen hegyhátnak legmagasb kúpja a „Bálvány" Visnyófalu határában 2996 lábnyi magasságra emelkedik a tenger szine fölött nagyszámú társaival, mellyek szintén nem sokkal alacsonyabbak — s ez képezi a Bikknek, tulajdonkép pedig az egész borsodi területnek földtani központját. A többi apróbb hegyvonalak, mellyek hullámszerűen borítják a Bikk területét, mind ezen törzsre támaszkodnak s dél és keletfelé mindinkább kisebb csoportokra oszolván, Szent Péter, Ernőd, Tard és Eger alatt végre észrevétlen laponyagokban simúlnak alá az alföldi nagy síkra. Ha az olvasó e pontokat a térképen megnézi, látni fogja, hogy a bikki terület majd nem rendes négyszöget képez , mit nyugotéjszakról a Bánpataka választ egy kisebb hegycsoporttól, melly a földleirók által nógrádi hegységnek neveztetett el ; míg nyugoti és keleti oldalait, az Eger és Sajó vizei mossák. A roppant hegytömeg minden oldalából kies völgyek hasadnak a síkra, miknek nyílásainál, többnyire kisebbszerü patakok partján mindössze vagy 50 falu fészkel s a hegyvidéket a szőlők, irtványok, és parlagos cserjék egész koszorújával fűzi körül. Gyönyörű tájak ezek s méltók arra, hogy fiatal festészeink idejöjjenek, a természet egyszerű s még is olly igen változatos pompáját tanúlmányozni. A diósgyőri, kácsi, tályi és cserépfalusi völgyek, hol hazánk dicső múltjából fönmaradt érdekes vár-vagy zárda romok élénkítik a már magában is eléggé bájos vidéket, azután a tárkányi, szarvaskői és szilvási hegy- és sziklacsoportok vetélkednek a már sokkal nyíltabb s több megyére kiterjedő távláttal, mi az Odvas kőről vagy a dédesi vár