Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-30 / 36. szám

"573 esnek valamelly tarlótól vagy vetéstől, vagy ha az aratás még nem volna befejezve, valamelly buza vagy kenderföldtől. Hasonló az eljárás esti alkonyatkor. A kutya egyszerre friss nyomot vesz fel, a cserjén, bokron átsikló vadász pedig öröm- és félelemtől dobogó szivvel bukkan a fáczánnépre, melly az egész vidékről lakomára gyűlt össze; a vadász épen jókor jő. Dél és 4 óra közt egészen különbözők a viszonyok. A madár jól van lakva s bogy alkonyatig sikerrel vadászhassuk, különféle s változó szokásaira kell ügyelnünk. Az élénk és zajos sikról távozik, mert fél a mezei munkástól, a lótól, a juhászkutyától, a nyáj kolompjától. Meleg vagy tikkasztó napon, szeles vagy zivataros időben az 5—6 éves fiatal vágások mélyén keresendő ; sőt illyenkor a földbe fészkelődik be, homokkal fövennyel fedi be magát, vagy mocsarak szélén sás közé búvik, bogy hütőzzék. Ha ellenben éjjel vagy reggel jócskán esett az eső, illy homályos napokon, midőn a déli szél hajtotta felhők cserfák tetején suhannak el, keresésre kell menni, de a világért sem a vágásokba, mert csak haszontalanéi áznánk össze vissza. A fáczán nincs e nedves helyeken, hol a magas fü, cserje és bokor nehéz az esővíztől, melly a lombos fákról még az eső megszűntével is sokáig csepeg. — Öreg erdőkben kell őt illyenkor keresni ; ött ül özek közelében, szárítva szép tollazatát. A vadászat itt eredménydús leend, mert a madár gyakran annyira át van ázva, hogy lioszabb repülésre vállalkozni sem mer s lia fel is kel, nem messze ismét megül. Este felé, ép úgy mint házi szárnyasaink, mellyek valamelly színbe vagy kakasülőre szállanak fel — a fáczán is magas fákat keres éji tanyáéi. Ezen eszélyes ovatosság, melly a tyúkrendi szárnyasok legnagyobb részénél tapasztalható, alkalmasint inkább tapasztalás- mint ösztönszerű. Lenn a földszínen megülve, mennyi ellenség fondorkodásainak volnának éjente kitéve! Az éj sötétében rablók és gyilkosok csavarognak : róka, nyest, menyét, vadmacska s más ragadozók bújnak elő rejtekeikből, vérengző vágyaik kielégítése végett. Azonban még a fák csúcsain sem egészen biztos e madár ellenségeitől, mert ezek néhánya fára is mászik — s mindössze csak nehezítheti tanyájának felkutatását. A fáczán tehát napalkony után azonnal éji nyugalomra megy s legszívesebben magán álló fát, többnyire dús lombú tölgyet választ. Azonban milly következetlenség! Alig ült el hogy elleneitől biztosítsa magát s im elkezd kotyogni, mi által legveszedelmesb ellenének, a leskelődő vadornak, árúlja el hol létét. E messzire elliallszó kotyögás sajátszerüen nyers és ismételt : ka-kak! hangból áll, mellyet a madár időközönként s kivált a párzás idényében hallat. — De reggeli szürkületkor is kotyog ; marcziusi és áprilisi cnylie napokon pedig e kotyogást külön neszeléssel kiséri, mellyet az ember első pillanatra szárnyainak tulajdonítani hajlandó. — E hang azonban nem tévesztendő össze a riadási hanggal , mellybe a fáczán felrebbenéskor, rögtöni meglepetés alkalmával vagy ha vadászeb zavarja — tör ki. E hang merőben különböző az előbbitől: sokkal hosszabb, bárnemdallamossabbphrázis az. Az első öt hat bang gyorsan és röviden következik egymásra, a többi három négy hosszabb és nyújtottabb, a madár távolsága szerint. E hangozás következőleg volna leírható : ko ko ko ... ko ko ko ... ko ko-. ko, kisebb nagyobb gyorsasággal..