Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-30 / 36. szám

"572 van, mihelyt a ritka közönségessé válik , a legbecsesebb tulajdonokat is hajlandók vagyunk megvetni. A nőstény fáczán neve : fáczántyuk. Ez csaknem egy harmadrésznyivel kisebb mint a hím és csak mintegy 2 fontnyi sulylyal bír, míg a tökéletesen kifejlődött kakas 3 fontot is nyom. — A fáczántyuk tollazata, minden más madárnál magára vonná a figyelmet, de csaknem ugy látszik, hogy az összehasonlítás a fáczánkakas tollával emennek hátrányára válik, mert ezen utóbbinak fénye annyira elvakit, hogy elfeledjük megnézni a tyúkot. A tyúk fején és nyakán sötétbarna, vöröses szürkével vegyítve. A test felsőrésze dióbarna, szürke árnyéklattal, a vége vörös és fehér. A mell és has szürke, különböző árnyalattal ; a szárnyak sötétbarnák, vörösös csíkok és pontokkal. — A fark sokkal rövidebb mint a kakasnál, szine vöröses szürke, közepén fekete keresztcsikokkal és oldalt apróbÜtrna sugarakkal. Tollazata egészben kellemes szinezetü, a nélkül, hogy fényes volna, és kissé hasonlít a fogolyéhoz és fürjéhez. A fáczán természeti állapotban rendkívül gyanakvó és vad madár; s habár fiatalon került is fáczánkertbe, mégis csak nehezen szokja meg szabadságának elvesztését. — De ha ketreczbe zárják, épen nem ritkán történik, hogy a szabadság utáni vágyában összezúzza fejét börtönének falain és inkább akar meghalni, mint rab lenni. A legáthatlanabb erdők — a sűrűségek, mellyekben naspolya, berkenye és kökény terein—csak azon helyek, mellyeken legörömestebb lakik. A nyílt erdőt nem szereti s a szántóföldek és rétektől körülvett cserjéseket azon egyszerű okból kedveli inkább, mivel ezeknek közelében jobban megtalálja reggeli és esti táplálékát. Tápláléka az évszak szerint változik. Nyáron, az aratás körül, ha szerét teheti, a különféle gabona nemek : u.m. árpa, búza, rozs, kendermag, borsó, répamagból, stb. táplálkozik; vagy pedig hangyatojásokat, földinedvet s egyéb bogyókat keres magának. Ősszel a szőlő után jár, mellyet mint csaknem valamennyi tyukfaj, rendkívül szeret. Ha szőlőt nem kap, akkor az újonnan bevetett földekre megy és gondosan öszzegyüjtögeti az eke által fedetlenül hagyott magokat. Illyenkor a vadász könnyen meglesheti, ha napkeltekor vagy délután 4—5 óra közt lesbe áll, mivel rendesen ugyanazon helyen jön elő a cserjésből. A tél, mint minden állatra, ugy reá nézve is rosz évszak, mivel kevés táplálékot nyújt. — A fáczán télen rendesen megelégszik makkal, gesztenyével és lehullott bogyókkal, mellyeket a moha és hó alól kikapar. Ezen ismereteken, mellyek az észlelés gyümölcsei s egyéb tapasztalatokon alapul a fáczánvadászat egész művészete. — A vadászat e neme különben igen sok nehézséggel és akadálylyal jár, sőt gyakran eredménytelen még azon esetben is, ha a vad nagy bőségben találtatik, hacsak a vadászt nem támogatja hoszas tapasztalat az erdők sűrűjében. Lássuk mindenekelőtt a reggeli vadászatot, midőn harmat ragyog a mezőkön, midőn minden levelen, minden fűszálon egy-egy gyöngyszem csillog és a vadász elragadtatva megy a körüllevő vágásba, azon helyek felé tekintve, mellyek nem távol