Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-30 / 36. szám

"568 kanyarodott és visszafelé ment; nem messze volt fekvésétől s egy bokorban 3/

4 órai igen erős futam után lialva találtuk lihegő kópéink között. Hazafelé akarván menni, egy illy kópénk egy második nyulat vett fel — ekkor már valamennyi kutya falkában vette űzőbe és 15 percznyi futam után egy cserje alatt volt második halalink. Végre egyike szenvedélyes vadászainknak fektében pillantott meg egy nyulat, mellyet 10 perez után fogtak el kutyáink. Lovaink a folytonos agarásztempótól el lévén fáradva, a kutyákat összelánczoltuk és hazafelé mentünk. Igen mulatságos volt azon körülmény, bogy a közel lévő pusztákból és falukból tán 15 kuvasz és más mindenféle nemű kutya is részt vett a legnagyobb szenvedéllyel a vadászatban és ez a legkomikusabb jeleneteket szillé : így példáúl egyike ezen önkéntes vadászoknak a nyulat látván feléje jönni, a földre guggolt és midőn martalékját már közel látta, feléje veté magát, de az ügyes nyúl egy szökéssel keresztül ugorta az elbámult kuvaszt. Atalán azt vettük észre ezen kísérletnél, bogy a magyar kopó igen hajlandó volna falkában vadászni, de sebessége olly nagy, hogy sokat vészit e sport az angol kopászat mellett, a lovak és lovarok előbb fáradván a szerfeletti sebesség miatt. N.-M i h ál s, november végén. Gr. 8ztáray Antal. Egy z a I a - b e г к i vadászat. E liól6-kán Hertelendy barátunk a sármelléki berekben özvadászatot tartott. Az összejövetelre Csány és Újfalu volt kitűzve. A barátság, pajtásság s az előttünk ismeretes vadásztér*) de azon körülmény is, hogy az események folyama a cselekvés teréről ismét leszorított : mindezek összehatása olly társaságot hozott egybe, minő körülményeinknek szomorúra lett fordulása nélkül illy' kedélyesen nem is csoportosulhatott volna. — Közöttünkvolt ugyanis : Botka Mihály, megyénk tisztelve szeretett egyik képviselője ; Csillag László a tevékeny és páratlan szorgalmú központi főbiró és többen, kik közbizalom választotta korábbi állásuknál fogva — bár szenvedélyes vadászok — e pár kedélyes órát alig tölthették volna velünk. Az indulás öt kocsin reggeli 9 7a órakor történt; a hatodik szekér a kópékat vitte; 11 órakor már mindenki „a tapasztalt vadász, és páratlan rendező" Hertelendy Kálmán által kijelelt álláson volt ; az adott jelre a már elébb elhelyezett kopók eleresztettek s pár perez után hallaták velünk a szenvedélyes vadászt felhevitö zenét. Kellemes késő őszi nap; az életben olly ritkán összehozható egyérzésü, vidám, kedélyes társaság ; minden legkisebb fáradtság nélkül egy fahordó uton elfoglalt kényelmes állás és ebez jó hajtó 7 kopó : ezek voltak azon élvezet tényezői, mellyet e bárom óráig tartó hajtás nyújtott. A hajtás végével mindenki kíváncsi volt az eredményre és szomszédjához ment megtudni : mit lőtt? mi egyúttal a fegyverdurranások jól megjegyzett számáról némi felelősséggel járt. —

; így jutottunk el I. K. helyére, ki már a maga rakta jókora tüz mellett B. M. Cs. L. B. G-el szivarozva tréfálgatott. Ide hordatván az ejtett özeket, a társaság is itt gyűlt össze s mialatt Hertelendy Kálmán kitűnő badacsonyi, és *) A Zalaberke, e sajátságos vadásztér, lapjaink 1859. évi folyamának 6-dik számában van bővebben ismertetve. S z e r k.