Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-30 / 36. szám

"569 szentgyörgy hegyi „kéknyelűvel" töltött csikóbőrös kulacsai, jó kenyér, kalács, pogácsa^ sonka, és sajt kézről-kézre-jártak : megkezdődött az élmények elbeszélése s a lövések számonkérése is. Egy igen kedves barátunk: „én két őzre lőttem, úgymond, egy sem esett ugyan el, de legalább az egyik eleshetett volna", — s átalános vidámság követte barátunk e hugliádját, ki csak tavai avattatott fel szokásos módon a vadásztársaságban, midőn ugyanitt első özét lőtte. A másik bárom özet követelt magának, kisült azonban, hogy csak kettőt lőtt, mert — szerinte — a harmadik özet csak s'ebzé s igy szomszédjáé lett a dicsőség, ki szintén kettőt lőtt,—mire ismét tréfás megjegyzések és adomák vegyültek a társalgásba és ittunk mindkettő egészségeért. „En két lövést tettem és egy özet és egy sast lőttem", dicsekedett a harmadik^ hivatkozván szomszédjára, ki a magasból lehulló sast látta és nem állhatta meg, hogy e remek lövésre „éljent" ne kiáltson. A negyedik: „Reám csak egy jött, ennél többet nem is lőhettem, de nézzétek: im ez az ! reménylem vadászhoz illöleg van lőve ; láttam azonban, bogy erdészed egy erős bakot mindkét csövével hibázott!" — Az erdész mentségül, ujja kificzamodását hozta fel. „Én — mond az ötödik—láttam, mint hibázott SvasticsElek legfelebb 15 lépésről egy bakot!" „Nem csoda — volt a megjegyzés — hisz még nem lőtt őzet!" — erre aztán mindenkinek volt ismét valami megjegyzése, mi még élénkült az által, hogy jobb szomszédja látta az őzet, a mint a kopó csaholására hallgatódzott, pár perczig előtte állani ; de nem is tudott a maga védelmére egyebet felhozni, minthogy legalább 1 perczig czélozott, de lövésére az őz nagyot ugorva eltűnt a sűrűben. így tehát a történt lövésekről mindenki beszámolván, a kopók érdemeinek kiemelésére került a sor; időközben ezek is atüzhez gyülekeztek, Hertelendy „Pajtása" azonban minden hivás daczára sem jött meg, mi urának feltűnt; a kerülőket tehát keresésére küldé s ezek alig elszéledve, ujolag kezdek hivni ; mire „Pajtás" véresen előugrik és örömében farkcsóválva a kerülőt egy meglőtt őzhez vezette. Kérdést sem szenvedett, hogy ezSvastits Elek öze, melly a lövés helyétől alig 40 lépésre dermedett meg. Volt tehát öröm az elejtett első őz felett s a boldog vadász nem is gondolt arra hogy azért még lakolnia is kell; — de csakhamar figyelmessé tette őt erre a mindfen oldalról hozzáintézett kérdés: kit választasz keresztapádnak? választása Báthor Gézára esett, ki is öt a szokásos vadászszabályok szerint lövött első őzére fekteté és az első két csapást atyailag mérte ki, de a harmadikat — a hazáért szó kimondásakor — emlékezetessé tette nála. E három óráig tartott vadászat eredménye tehát 7 őz, 1 berki sas és egy erdész által lőtt két nagy récze lön. Ezután kedélyteljes társaságunk, Csányba menendő, a kocsikhoz sietett, hol is kocsisaink — kiket a rendkívül szép nap miatt künn tartottunk — akaratlanul hajtó vadászatot tartottak ; két őz t, i. a hajtásból kitört s egyenesen a rétszélen lévő kocsik