Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-10 / 4. szám

54 állatok és nyájak közt könnyebben jutnak konczhoz. A Sajó völgyéből, és a Tiszamellékéről ellenben alig került egy kettő. Itt minden ember azt vitatja, hogy a farkasok e vidéken csak az 1848j49-dik időszak óta szaporodtak fel ennyire s hogy azelőtt e hivatlan vendégeknek hire is alig volt. Azt állítják, hogy azon időbeli sürü ágyúzások folytán a Tisza nádasaiból s a sikról mind a hegyek közé menekülvén r azóta állandóul itt tanyáznak. Miután e vélemény olly általános, hogy abban minden itteni vadász osztozik, nekünk azt el kell fogadnunk, bár más részt bajos elgondolni, hogy azelőtt olly nagy terjedelmű erdőségekben , minők a borsodiak, farkas épen nem tanyázott volna. Szerintem a farkasok azért vannak még mindig olly feles számmal a hegyek közt, mert egyrészt a múlt három évi száraz időszakban a tiszamelléki nádasok, hová a sikról leginkább elvonulni szoktak volt, folyton zavartattak s a tagosítások által olly nagy lendületet nyert mezei gazdálkodás tevékenysége miatt a sik mezőn nem lel többé a vérszomjas kalandor sem elegendő nyugalmat, sem pedig alkalmas búvókat, hol magát dúlásai után bátorságban érezhetné. — Ha tehát minél gyakrabban ki is csap a síkra, de ép úgy mint a középkorbeli váracsok rabló kalandorai , kik hajdan szintén e tájakon dulakodtak, minden csatangolás után rendesen a minden oldalról kínálkozó, általuk már jó tanyának ismert hegyek közé sietnek. Kí azon pusztításokat , miket e fenevadak különösen az őzekben évenkint ejtenek , közelről nem szemlélte, alig fogja elhinni, hogy néhány illyen vadőr rövid idő alatt egy-egy erdőben a legszebb őzállományt is kiirtani képes. Akárhányszor történt a Bikkben, hogy a lővonalban előrobogó őzet két vagy több farkas hajtá kopó gyanánt s a meglepett vadász nem tudta őket mással mint egy két lövetnyi göbecscsel fogadni, mit amazok tömör irhájukon könnyedén tovább vittek. — A gyertyánvölgyi szorosban szintén többször fogtak fel az utasok farkas által űzött s a meredek sziklákról a mélységbe zuhant őzeket, még mielőtt a zsákmányához férni nem tudott fenevad azokat felfalhatta volna. — Múlt télen az egész vasolvasztó műhely személyzet láttára a farkas egy özet a hámori tóra kergetett, mellynek nem eléggé erős jegén a vékony csülkü állat beszakadván, a mindenütt nyomában utána rohant üldözője elől csak befúlással menekiilhete. A kopót itt télben azon fájó előérzettel bocsátják el a gyürkéről, hogy az tán többé vissza sem tér, hanem a csaholásra előtörendő farkas által majdan iézőbe vétetvén , fáradt állapotában fel fog konczoltatni. S mint tudom, több izben illyesmi meg is történt. Míg a tulaj donkép eni erdőfelügyelőség részéről, a dúlók kiirtására mi sem történik s a kincstári igazgatóság fukarsága miatt, melly sem vadbérekre , sem pedig más a dúlók irtására alkalmas eszközökre költeni egyáltalán nem akar, nem is történhetik : addig egy két szenvedélyes ügybarát telhető módon iparkodik a hivatlan látogatóktól legalább azon erdökörben megmenteni a vadtenyészetet s a szelíd állatok nyájait, mellyben kinek kinek leginkább áll érdekében, hogy azok bántatlanúl maradjanak. Télen az alsó hámori helység közelében a Szinyva és Garadna völgyein gyakrabban elkullogván a farkasok : a fordulókon két helyütt leshunykót állított s elejük