Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-10 / 4. szám

55 több ízben csaldögöt vetett egy bádeni születésű szenvedélyes vadászatkedvelő. — Az egyik leskunyhó a Szinyva partján egy sík kaszáló szélén van, a másik a tó fölötti hegyoldalban szintén egy nagyobb tiszta térség fölött uralkodik, honnét a felső hámori útra alkalmas lejárat nyílik. — Ő a farkasfogásból valóságos tanulmányt csinált, minden fajta vasak, tőrök és egyéb fogási eszközök előtte ismeretesek s bámulandó kitartással üzé eme kalandjait, niknek tervezése és cselszövényes kivitele neki legfőbb élvezetet okoz. — Lőfegyverét előbb fehér krétával keni be, hogy a hótól igen ne külömbözzék, aztán a cső hegyére épen a légy fölébe V-re kivágott s átlyukasztott bőrkérget illeszt, mi nélkül bármilly világos éjszakán biztosan lőni nem lehet. — A kunyhónak a mezőre szolgáló egyetlen ökölnyi szélességű, nyilásán kidugva fegyverét, téli holdvilágos éjszakákon lesi bámulandó türelemmel a csaldögre érkező vadakat, és ezen módon sikerült neki már vagy öt farkast s néhány rókát megejteni.— Hogy azonban valaki a sportnak ezen legszenvedőlegesebb nemére adja magát, ahoz valódi szenvedély s kimeríthetlen türelem kell, minővel csak a martalékát nyugodtan leső macskafaj, az okos állatok közül pedig legfölebb is a pákász dicsekedhetik. — Fiatal házasoknak, a nátha, csúz, köszvény, meghűlés és köhögés iránt különös fogékonysággal viseltető s mindazon egyéneknek, kik az éjt inkább meleg fülkében, s fülig érő derekalj boldogitó enyhe alatt átszuszogni szeretik, mint sem tíz húsz éjen át egy hordónyi tágasságú padlanban merev nyugalommal s a dohány, szivar, világosság és szabad mozgás tökéletes nélkülözésével, egyetlen kis lyukra 8—10 óra hoszszat meresszék szemeiket : — mezei kedvtöltésnek ezen nemét épen nem ajánlhatom. Hozzá járul még, hogy a mi fáradhatlan les vadászunk is akárhányszor lőtt meg farkas helyett egy ártatlan kuvaszt, melly bármennyire hasonlított is éjjel amahoz s bár tagadhatlanúl ugyanazon kutyafajnak sarja volt, még is érdemetlenül bűnhődött ovatosabb rokona vétkeiért ; de ép olly méltatlanul nevetteték ki illyes tévesztése miatt farkast leső barátunk is, mert a félhomályban a canis lupus, meg a canis pannonicus csakugyan nem igen különböznek egymástól. — Az is megtörtént vadászunkon, hogy egy róka akép állott a kész estelihez, hogy a dög hullája által egészen eltakarva volt s midőn jól lakott, épen a leskunyhó tetejére sietett, ott merő háladatosságból olly emléket rakva a benn türelmesen várakozó gazdának, mit ez épen nem tett bundája zsebébe. Múlt február havában azonban az ernyedetlen buzgalom és valóságos vastürelem , minővel valóban csak a germán népek vannak felruházva, példásan lön megjutalmazva. Húsz éjen át kínlódott már czimboránk a hó fölötti leskunyhóban a nélkül, hogy csak egy árva róka is jött volna megízlelni az oda készített döglakomát. Képzeljen a nyájas olvasó : húsz egymás utáni hosszú éjszakát tökéletes sötétben mozdulatlanúl s bármilly szórakozásnak még csak lehetsége nélkül is eltölteni, nemde iszonyatos ürelem ? A huszadik éj utáni szombat estéjét végre saját háztiize mellett akarta legnkább azért tölteni, mert mint mondá: kedves életpárja már komolyankezdeneheztelni a hosszú elmaradás miatt. Vasárnap reggel azonban, 11 éves fiát s egy kisházi ebét vivén magával, már ismét megjelent a leskunyhónál s ott legnagyobb boszúságára látja, hogy a dögnek már csak váza van meg és hogy a széttépett csontokról, mik szanaszét a hóban hevertek, a hús mind le volt rágva, A csalódás keserű érze--