Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-10 / 34. szám

541 _ számra öszvérek. E tekintetben a mexicoiak nagy fényt űznek, kiválogatják t. i. a nagy öszvéreket s ezek kétszerte drágábbak mint hasonnagyságu lovak; 15—16 markos öszvér a fogatokban nem ritkaság, de láttam 17 söt 18 markosakat is. Mások nagy költséggel egyenest Andalúziából vagy pedig Éjszak-Amerikából hozatnak angol-vérii lovakat. Mindamellett Mexico paseoján nem láttam ízletes fogatot : vagy a hintó majd rozzant, nehézkes, majd világosra mázolt és czifraságokkal túlterhelt, vagy a lovak hitványak, vagy a szerszám ócska, rongyolt, vagy végre a kocsis ellen volt kifogásom, ki ha nincs elavult szabású egyenruhába bujtatva, kopott mexicoi kalapban, szennyes istálló-köténnyel s ujjasban ékeskedik a bakon szivarral szájában. De lia nem igen gyönyörködtem a hintókban, annál szivesebben néztem a benníilöket, a szép mexicoi senoritákat, kiknél a habanaiak sokat mondó, élénk, fekete szeme és gazdag, fekete, bársony haja az éjszakiabb nők fehérebb színével s rózsás arczával párosúl. Szokás, hogy a fogatok, miután a nem igen hosszú paseon egyet-kettőt fordúltak, mi ások kocsi miatt némellykor csak igen lassan és sok álldogálás után történhetik, az emiitett görög templette körül félkörben több sorjában megállnak s a kocsizok társalgást kezdenek a lovasokkal, kik hol egyenkint, hol seregesen nyargalóznak fel s alá, nagy ügyesen kerülgetve ki egymást s a hintókat. Ennyit lát s tud mindenki, a ki 6 óra tájban a p a s e о nuevo-ra vetődik, de a ki Mexico titkait ismeri, többet lát és liall—mert a paseora nem csupán csak kocsizni s lovagolni jőnek. Minden más társasélet hiányában a paseonak még más rendeltetése is van. A mit más civilizált országokban a fiatalság bálokban, estélyeken, szinházban vagy nyári időben fürdőhelyeken, kirándulások alkalmával s a t. szokott elintézni, u. m. jövendőbeli házasságok megalapítását, féltékenységi jeleneteket, szemrehányásokat, kiengesztelödéseket, szóval, a széptevést minden hozzátartozó kéjes és kínos részleteivel : azt Mexicoban a paseon intézik el. Itt tehát sok gyengéd szív gyúlt lángra s nem egy caballerito lett fogolylyá. Ez, ha beleesett abba, mit Petőfi „sötét verem"-nek nevez, legalább is két évig fáradozhatik , míg czéljához , a házassághoz juthat. Mert Mexicoban a széptevésnek egészen más rendszere van, mint nálunk. A szemmel való kaczérkodás kezdete mindennek s ebben a mexicoi — általában spanyol vérii — nök nagy mesterek , bájos szemöknek egy pillantása a legfagyosabb szivet is képes feltüzelni. Mindnyája kaczér s csak kevés állja meg, hogy ne kacsintson az ifjúra , még pedig olly jelentősen, hogy máshol ez határozott lépésre bátoríthatna. De Mexicoban e kacsingatásnak csak akkor van jelentése, ha következetesen , rendszeresen űzetik. , Ha fiatal emberünk tetszeni akar, kell, hogy szép lova legyen, ez „conditio sine qua non" ; hozzá szép nyerge, ezüstös kantárja, czifra serapéja s toquillája. A paseoról sohasem szabad elmaradnia s ott a kocsi közelében kell forgolódnia, de anélkül hogy azzal feltűnjék — mihelyt az illető kocsi elhagyta a sétatért, neki is haza kell térnie. A senorita, lia jó szívvel van iránta, mindezt mélyreható pillantásokkal viszonozza. A mexicoi nők nem járnak ki sétálni vagy „s h о p p i n g" mint az éjszak-amerikai nök, legfölebb a templomba vagy reggeli 6 —8 óra közt a város