Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-10 / 34. szám

540 _ nyezik, ezeken túl pedig zöld rétek terülnek. A kilátás e sétányról páratlan, egyfelől a chapoltepeci dombra s vízvezetékre, Axusco óriási sziklafalára, Tacubaya városkájára s a dombokon meg maquey ültetvények közt elszórt falukra s haciendákra ; másfelől a szép völgyet tágas félkörben övező kies hegylánczra ; a háttérben pedig a tezcocói tó ezüstös tükrére, a rég kialudt kráterekre s óriás havasokra. A Paseo nuevo naponkint, de kivált vasárnap, esti 5—6 óra közt megtelik hintókkal s lovasokkal — a középosztály e sétányt nem igen látogatja. Ritka helyen lehet annyi szép lovat látni mint e sétákon. Pedig, a mint tudjuk, a ló Amerikában nem honos : az amerikaiak Cortez seregében látták az első lovat s a lovasokra mint valami felső lényekre, borzalmas áhítattal tekintettek. Már Cortez idejében gondoskodtak a spanyolok a lótenyésztésről : eleinte a nyugat indiai szigetekről hozták a lovakat — hol már elébb meghonosították, — későbben egyenest Spanyolországból (andalúziai s berber lovakat). — Mai nap a ló Mexicoban már külön fajt képez : nem nagy, 14—15markos, finom de erős csontú, könnyű, vidor, tüzes igen tartós és fölötte tanulékony; feje száraz és arab szabású, patája erős, kivált a hátulsó lábán, azért nem is szokás ezeket megpatkolni ; farkát — mellyet sohasem nyesnek — szépen hordja, de a mexikói azt tartja szépnek, lia a ló behúzva tartja s e czélból erős bőr vagy vékony vaslemez takarót „las anqueras" illeszt a fiatal ló farára, mint a középkor lovagainál volt divatban. Az anqueras - nak még más czélja is van, t. i. lovat poroszkára (el sobre pass о) szoktatni, mert a mexicoi nem szeret ügetni s a melly ló nem poroszkál , lehet az még olly jó és szép, előtte csekély értékű. Legtöbbre becsüli az olly lovat, melly már természettől poroszkál. A mexicoi lóidomitásnál egy másik főtekintet az, hogy a ló legsebesebb vágtatás közben megrántva, minél kevesebbet csúszszék, minél hamarabb megbírjon állni. Innen a lóvásárlásnál első kérdés : „hány várát csúszik (raya)?" s a ló-ajánlásnál bizonyosan első helyet foglal a biztosítás, hogy „no raya mas que ocho varas" (csak 8 rőfnyit csúszik). A mexicoi ügyes lovas, azaz : jól üli meg a lovat s a legszilajabb paripa is nem könnyen dobja le, nagy ügyesen tudja lovát legsebesebb vágtatás közben is jobbra-balra forgatni s összerántani — mibe különös dicsőséget helyez — de a finomabb lovaglást nem ismeri ; erről különben szó sem lehet már csak a páratlan kemény, durva, mór modorú zabla miatt sem, melly általánosan használatban van. A mexicoi lónak nincs gyenge szája, az erős zabla egészen eltompítja s azért csak az erőszaknak , nagy fájdalomnak enged *). Ezelőtt Mexicoban a lovakat csupán lovaglásra használták, hintók elé nem s még kevésbbé teherhordásra vagy mezei munkára. Jelenleg már erre is használják a lovat, ha nem is általánosan ; teherhordáshoz pedig s ekéhez még most is kizárólag öszvéreket, szamarakat s ökröket alkalmaznak. Hintók elé is csak rövid idő óta — néhány idegen példájára — fogják a lovat s a paseon mai napiglan a fogatok fele*) A legáltalánosabb nevek a szineket illetőleg ezek : világos pej , Colorado; sötét pej , r e t i n t о ; sárga, a 1 a z a n ; fakó , b а у о ; tarka , pinto; sztirke, t о r d i 11 о ; deres , г о с i 11 о ; vas-deres , m о r i t о ; fehér , bianco; fekete , p r i e t о ; (ez utóbbi nagy ritkaság Mexicoban).