Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-10 / 34. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Kedd, deceinb. ÍO. 34. sz. Ölödik évfolyam 1861. Vad élet. VI. Következő nap reggelére Australia magányos vadonában viradtam s vörös kabátomat a sapkával rajta egy széken látván, gondolataim az ó világba szálltak viszsza. Nagy volt az ellentét a múlt és jelen — a régi és az új világ között; nem hallani itt sürgő forgó élet vásári zaját, pörölyverést, gyárak moraját, kora munkára menők visszoniidvözleteit, harangok kondulását, öröm és nyomor vegyes hangjait: itt tél és nyár, ünnep és köznap jő és megy s a napi foglalkozás nem változik ; mindenfelé csend és nyugalom, csak itt ott döng a favágó baltája vagy egy lövés dördül el, balálliarangjaként a zsákmányúl ejtett vadnak. A szarka szemtelenül csörög biztosságában ; a varjak férget keresve tipegnek ide s tova ; fekete kakadúk hasítják át a léget, míg fehér testvéreik gabona asztagokra ülnek s búbjokat kihívólag billegtetve , lopják a gyarmatostól napi eledelüket. Igenis, nagysád, ama szép búbos kakadú, mellyet a m adárárustól tegnap két aranyon venni méltóztatott, rokona ama számtalannak, mellyeket én e messzefoldön lőttem ; ö túl fogja élni nagysádat, bármilly ifjú, szép és életteljes is ön; mert az ő létezésének határa tágabbra van szabva, mint az emberé. — Hányszor bújtunk mi szalmakazlak mögé s gyilkoltuk rokonait! sokszor ismét lóháton vágtattam egy egy mohón faló kakadúcsalád közé s lovam feje fölött lőttem a hemzsegő csoportba. 34