Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-30 / 33. szám

532 _ — Rendkívüli ugrás. Van egy 15V 2 markos vadászlovam — írja W. H. Ri­sing a „Fieldnek" — melly november l-jén a vezetékről elszabadúlva végig vágta­tott a mezőn s ennek 4 láb 4 ujj magas kerítését a túlnan alatta lévő sertésóllal együtt átugrotta (ezen ólat a kerítésen innen látni nem lehet, valamint a többi épületeket sem) azután egy más falat ugrott át s hátsó lábai egy alacsony épület tetejére estek; ennek párkányát leütve a ló tovább száguld, egy széngödrön szökik át s egy udvar boltíves kapujának tart ; ezt rézsút jobb oldalán ugorja át, előlábaival a kapun tú lévő ház falába ütközik, úgy hogy a patkók nyomai a talajtól 10 lábnyi magasság­ban láthatók, hátulsó lábaival pedig a tégla boltivet ledönti ; ezzel a ló is felbukik^ egy virágágyon s egy asphaltjárdán át tökéletes bukfenczet vet s a kert néhány di­szítményét fehúgja. Első ugrása, a patkónyomokról ítélve , 18 yard távolságra s 10 lábnyi magasságeséssel történt. A lónak, pár zúzási sérülésen kivül, semmi egyéb baja s hiszem, hogy két hét múlva vadászhatok rajta. Száz és száz ember jött az ugrások helyiségeit megtekinteni, mellyek már több photographián is láthatók, bár az ugrás ezeken korán sem látszik olly borzasztónak, minő valóságban volt. — Nyugalmazott lovak. Az utazók nagy része, kik nyaranta a Sz. Pétervár melletti kies Tsarskoe-Selo parkot meglátogatják, nem gyanitja, hogy e szép csá szári park egyik zugában egy intézet van, melly nem csak Európában , de talán a világon egyetlen a maga nemében s ez egy Ízletesen épült istálló azon lovak számára nyughelyül rendelve, mellyek valaha czárt hordottak hátukon. Lord Byronon kivül, ki mint tudjuk kedvencz ebének emlékszobrot emeltetett, alig jutott valakinek eszébe hii állatjai iránt illy kegyelettel adózni; pedig nem ritkán egy életmentő csataló vagy hü eb, mennyivel érdemesebb emléke örökítésére, mint sok ember, kinek hamvait büszke szobor fedi. A Tsarskoe-Selo park emiitett része valóságos Necropolis szob­rokkal és feliratokkal telve. Az egymás mellett szép rendben felállított sirkő min­denikén az illető ló neve, ellése és kimúlása napja van bevésve , nem különben azon uralkodó neve, ki egykor tulajdonosa volt; söt azon nevezetesebb történeti esemé­nyek is , hol netalán valamellyik lónak szerep jutott, szintén fel vannak jegyezve, így a többek közt egy sirkő-felirat I-ső Sándor czár azon kedvencz csatalovát örö­kíti , a mellyen a czár a szövetséges hadakat vezetve tartá Párisba vonulását. — A még élö lovak dús tápban részesülnek ; mindegyikük elkülönzött helyen szabadon áll s időnként mozoghatás végett egy kerített helyre bocsáttatik. A mennyiben a lo­vak ez intézetben kitünö ápolásban részesülnek, többnyire agg kort érnek; —a töb­bek közt I. Miklós czár legkedveltebb paripája, Victoria nevü kitünö telivér angol kancza, még a jelenben is élvezi nyugalmi jutalmát. TARTALOM: A budapesti hajósegylet első idénye. — A megyesi díjagarászat. — Zalai vadászatok. — Földalatti borzvadászat. — Az angol versenyló. — A magyar erdőszeti lapok érdekében. — Vegyesek. Megjelen e lap bavonkint háromszor minden hó 10, 20 és 30-dik napján. Előfizetési ár , Egész évre postán : 10 for. 50 kr. Pesten házhoz küldve 10 for. Fél évre : a fönebbi ár fele. Az 1857-ki folyam 6 for. a következő évi folyamok 10 forintért kaphatók a szerkesztőségnél Pest: Servitatér 3 szám. Tulajdonos kiadó és felelős szerke sztő Bérczy Károly . Pest, 1861. Emich Gusztáv M. Akad. nyomdász.

Next

/
Thumbnails
Contents