Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-10 / 4. szám

50 lett összekoczczintottunk, felcsaptunk s be is fogadtak a vadásztársaság rendes tagjának , mellynek többi tagjái valának : Orczy barátom, Rigó nyugdíjazott huszár kapitány, Pálinkás nyugdíjazott főhadnagy, tisztelendő Jány úr, a magyar nemzeti múzeum állatkitömöje s most már csekély személyem is. Ezeket előre kelle bocsátanom, hogy olvasóim megismerkedjenek azon személyzettel , melly az akkori időben, mint tarna-eörsi vadásztársulat szerepelt s az eörsi vadászatoknak meszszeszóló hirét terjesztette. Az eörsi vadászatok kétfélék voltak, ugyanis : nem tenyésztett és tenyésztett vadakra. A vadászatok e két nemének korszaka pedig ott indúl meg, hol mi annak elbeszélését megkezdjük s szakadatlanul tart azon időpontig, midőn Orczy barátom egészségének helyreállítása végett tartozkodás helyéül több évre Olaszhont választá ; mert visszatérte után sok évig a vadászatnak csupán második nemét, t. i. a tenyésztett vadra gyakorolták, s most, midőn reményteljes fiai a vadászatot jobban jobban megkedvelik, annak e második neme is évről évre mindinkább kedvező állapotra gyarapszik. Az első korban az eőrsi kastély a régibb úri lakok jellegét viselte magán. Megvolt ugyan benne a falusi kényelem, de az épületek elszórva, minden összeköttetés nélkül, tágas udvart képeztek. Barátom azonban egy Olaszhonból küldött terv szerint az egészet megváltoztatta, az elszórt épületeket melléképületekkel köttette össze s a nagy és igen tágas udvaron bélül köröskörül egy igen czélszeríí, széles, oszlopos járdát építtetett, melly az egész kastélynak igen díszes külsőt kölcsönöz. Tarna-Eőrs vidéke Kánaán földi rónaság, melly legnagyobb kiterjedésében Árokszállás és Dósa jász városok határai között fekszik, míg homokosabb része Heves és Jászapát felé nyúlik el s ezen területen az itt-ott emelkedő magasságok közt mélyebb helyeket képeznek, hol a téli havak olvadásából s a tavaszi esők után eredő vizek összeömléséből, évek óta sással és rövid náddal benőtt tócsák támadtak, mellyek megszámlálhatlan sokaságú szárnyas vadnak szolgáltak tanyáúl. A vadászatok első korszakában, vadásztársaságunk legkedveltebb csatatéréi ezen helyek voltak, s miután e tér egész a Tiszának áradási területeig nyúlott, a vadásztér bizony elég nagy volt arra : hogy vadásztársaságunknak működését—mintegy augusztus 8-ikától kezdve, addig, míg a víznek hidegsége a gázolást megengedte — folytonos igénybe vegye. A vadásztársak augusztus 8-ika körül tartották első gyülekezetüket s czélirányos öltözet, jó fegyver, jó kutya és sok töltés — voltak azon kellékek, mellyekkel mindenkinek ellátva kellett lennie, s első kirándulásunk előtti napon ezeknek tökéletes rendbeszedésével foglalkozott minden vadásztárs. Még a megelőző estén határoztuk el mindig, hogy hol nyitandjuk meg csatatérünket, hova is Eőrsröl azután a szerint indultunk meg a mint azt a távolság kívánta, hogy délelőtt legfölebb 9 órakor a hely szinén teremjünk. Reggelire az étteremben egyszerű vadászruhában jelentünk meg. Hamuszin-fehér túzoktollas kalap ; csípőkig alig érő, világosbarna, nyári kelméből készült vadászdolmány ; fehér csikós, kék kanavászból úgy szabott nadrág, hogy a kapczát is mellőzhetővé tevé s erős talpú bagarja czipő, mellyekbe alúl két lyuk volt vágva, hogy