Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-30 / 33. szám

524 _ A harmadik : Róka, egyenes lábú kfs fekete eb , faja nincs tudva : ez valamennyi közt a leghevesebb , legvállalkozóbb, legmarakodóbb s legfáradhatlanabb ; a legkisebb jeladásra kész a barlangba rohanni, hova angolnaként síklik be s mókus ügyességgel hátrál ; melly tulajdonságainál fogva minden ember kedvencze. A negyedik : Mister, szép szürkeveres állat ; ikráimat nem szeretném fogai közt látni, mert a mit egyszer meg fog, azt ugyancsak nehezen bocsátja el. —Egy ízben roppant nagy borzzal találkozott a barlangban, a két állat rögtön egymás állkapczájába harapott; szerencsére Mister volt felül s negyedóra múlva — midőn a borzot vele együtt kiástuk, a szegény ebet félholtan találtuk ; egyik állkapczája összevissza volt marczangolva, de azért ellenesét nem bocsátotta el s midőn ez napvilágra kerülten illanni akart volna, nem mocczanhatott helyéből. Mister sokáig koldúlt e küzdésről, mellynek hegedt sebeit ma is viseli, de azért móhon kész új csatát kezdeni , csak alkalma legyen reá. Ezen egyesült haderővel harczoltunk és győztünk két nap egymásután. Az első napon egy négy hónapos fiatal kis borzocskát fogtunk s élve vittük haza M — falvára, mindazon kiméletben részesítvén öt, melly a korabeli szüzet megilleti. A második napon egy nagy kant fogattunk, mellyel a hely szinén el kellett bánni, olly bakafántos volt s annyira fenyegette megcsúfolással a szünetlen bele kapczáskodó kutyákat. Mind a két vadászat jelenetei körülbelöl hasonlók lévén , csak az utóbbiról fogok szólani, melly hosszabb is, nehezebb is volt az elsőnél, részint a talaj minősége, részint az ellenfél nagy ereje s ellenaknázó gyorsasága miatt. Kedden azt a barlangot támadtuk meg , mellyet a csanárdi sürü erdőben az ottani kerülő fedezett fel s mellynek csak két szája volt ; ezek egyikénél a hátrahagyott nyomok nagy borz bevonulását árulták el. A sikert könnyűnek hittük, de csakhamar kiábrándúltunk. — Az első néhány ásó- és csákányvágás után azonnal tömör veres agyagra jutottunk s ez olly kemény volt, hogy ásót használni többé nem lehetett s a csákány is csak lassan működhetett ; valamivel alább ismét malomkőszerü vastag rétegre bukkantunk. A barlang ága egyenesen e kőréteg alá nyúlt be s a mélyegelésböl meggyőződtünk, hogy e vonal legalább is félölnyi. A kémszemlére beküldött Lant dühösen kezdett ugatni s rövid időn visszatért. A borz tehát otthon van, csak meg kell fogni. — Tizenkét emberünk közül hat-hat felváltva hatalmasan csákányozta a malomkőréteget, kevesebb mint egy óra alatt átvágta s két öl hosszú és egy öl' mély árkot nyitott fel, hol a haraszttal és mohhal zsúfolt pitar a borz fekvésétől még egészen meleg volt; de a borznak se hire se hamva ! E pitarból három vezeték nyílt különböző irányba ; mellyikbe bújt a borz ? e kérdés megfejtése ismét Lantra lön bízva s ez azt jól meg is fejté. Nem sorolom itt fel az óriási munka részleteit, melly tizenegy órán át pihenés nélkül s ismételt esökisérettel tartott; csak azt említem, hogy jó számított irányú