Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-20 / 32. szám

511 _ A hajtók dolga ezzel be volt végezve s most a kaid, kisérve a gyalog vadásztól , követte a kondát gyors ügetésben , csodás biztossággal s ösztönszerű bátorsággal haladván minden tétovázás nélkül még a sziklás téren is, hol a járatlanabb szem sehogy utat nem talált volna. A lovasok két sora pedig jobb s bal oldalon újra alakulva , hasonlag ügetve követte öt. Mintegy tíz perczig haladhattunk így, hol a sűrűségre, hol a kaidra ügyelve, a midőn az utóbbi rögtön gyorsította lovának iramát. A vaddisznók nem messze tőlünk, sürü olajfák közt voltak. Meg akartunk kissé állani, hogy, míg lovaink kifújják magukat, a konda bekerítése felől tanácskozzunk, de nem volt erre már érkezésünk, mert ez a jövő perczben menekülve rohant fel előttünk. A lovasoktól és ebeiktől oldalt megtámadva, azonnal megbomlott a csapat rende s az egyes vaddisznók minden irányban szétfutottak. Egyet, melly alig 15 lépésnyire vágtatott el mellettem , kiszemeltem s rá lőttem első golyómat, de siker nélkül ; a mint pedig lovamnak minden kitelhető gyorsaságával utána eredvén , a második lövésre készültem volna: egy arab lovas elém került s vaddisznómmal együtt a közel esö ingoványos bozótban tűnt el. Magam is követtem őt, de olly mélyen hatoltam egy sürü magyalfa erdőbe, hogy szinte azt hittem soha sem érem végét, míg utóbb aztán mégis kivergődtem belőle. Epen azon voltam, bogy most mitévő legyek, a mint nagy csodálkozásomra felém csörtető vaddisznómat pillantottam meg újra. Siettem őt czélba venni, de máikéső volt : a jövő perczben lovam alatt állott s elkezdte azt érzékenyen csiklándani. Nem volt már csak annyi idom , hogy hamar oldalt leugorhattam. — Egész bennsőm remegett, midőn a veszélyre gondoltam , mellynek szegény lovam ki volt téve s golyómat, melly a rút ellenség derekába fúródott, alig ha valami jó sors nem vezette. Lövésem durranására több lovas előjött s a vaddisznót, melly csupán sebezve lévén azonnal odább állt, üzöbe vették. Utámik néztem s újra töltöttem fegyveremet. Milly szép volt e pillanatban X. barátunkat nézni, a mint egyik kezében pisztolyt s a kantárszárat, a másikban szintén pisztolyt tartva rohant előre sipka nélkül, mellyet a leggyorsabb menetben zilált hajai nein tűrtek; míg puskája a vállszíjon ingott. Ové volt ez az első győzelem. A vadkant pár perez alatt elérték , szük körbe szorították s azután néhány lövés esvén, a kivégzett fenevadnak csak átható ordítása hallszott. Agaraink közöl egy sem volt körülünk , miből azt következtettem , hogy valószínűleg másutt lesznek elfoglalva. De mi ez, mi egyszerre röfögve, szaglálva hemzseg körültem. Nem egyéb egy csapat apró süldőnél, mellyek a zavarban anyjuktól elszakadtak. Lovamról lecsúszni s az egyikre közülök lehasalni, pillanat müve volt; azután megfogtam egyik lábánál s fölhasító visításának daczára foglyommá tettem. Büszkén hónom alatt tartott foglyomra, barátimhoz tértem, hogy gyönyörködhessem velők a hatalmas, köpezös, 70 kilogram súlyú zsákmányban, mellyet azután