Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-20 / 32. szám

509 _ záférhetőbb részeit támadták meg. Szemeire, szemhéjai alá, orrlyukaiba s ezeken át szájába másznak s ha innen ki is fújja a tolakodókat, új és új ellenség jő és szúr és mar. Leszáll az éj ; a mocczanni nem képes áldozat keze lába zsibbad, fáj minden tagja, torka izzó száraz, teste dagad a kínzó szúrások mérgétől. A hangyák pihennek ugyan, de éjjeli vadkutyák vonítnak körüle s hangjától meg-megriadva a közeledők, ott virasztják a hosszú éjszakát. Szürkül az ég s álom vagy legalább érzéketlenség lepi el a nyomorút s ebből egy keselyű támadása kelti fel, melly a magasból sokáig kémelve őt, lecsap reá s éles csórjával kivágja egy szemét. Gyönge sikoj elriasztja a madarat, de miután kis távolságnyira felkonczolta a kivágott szemgolyót, eljő a másikért is. A hangyák újra megjelennek, megtelepesznek a szemiiregekben, piczi részekre tépik akikezdett húst, de ö ezt alig érzi már — és sok sok idő múlva, ha valamelly vadász erre téved, vadkutyák által szétvonszolt csontokat talál; a talaj egy helyütt sötétebb szinü, hol az áldozat teste romlásba ment s bűzével még az ellenséges hangyákat is elűzte —• de sorsa tudva van, mert a földbe vert czölöpök kötelén ott függenek még keze és lába csontszárai. Uly iszonyúan veszett el nem egy fehér a gyarmatosítás első korszakában. A kopók e közben az ebrész utolsó darabkáját is felfalták; mi kivertük pipáink hamvát, felhajtottuk brandynk maradványát, lovaink kifújták magukat s újra nyeregbe ülünk. Tommy elevenen és sértetlenül hozza zsebében a kölyökugrányt, melly onnan olly bizalmasan és gyanútlanúl pislog ki, mintha még mindig anyja erszényében heverne. A szegény kis állat azonban csak pár hétig élt. Vaddisznó vadászat lóháton az ain-el-hadjari cserjében. A múlt marczius hónapban — írja R. de Prémorel — számtalan kondákban jöttek a vaddisznók Ouled Brahim vidékére akörüleső átláthatlan cserjésekből s elpusztítottak mindent, mi útjokba esett. Az arabok, kiket e módon legdrágább vagyonúkban legrútabbnak tartott ellenük támadott meg, nem késtek ez iránt panaszt tenni főnöküknél , ki is egyetértve a vidék vadászaival, azonnal tekintélyes sereget gyűjtött, melly a tolakodó szomszédot tönkre tegye, szétzavarja vagy legalább kellőleg megzaklassa. Hogy a vadászat sikerüljön, mindenek előtt esőre volt szükség, hogy ez a homokat megáztatván, a vaddisznók nyomai láthatók legyenek. E nélkül, minthogy egész nap a sürü bokrok közt voltak elrejtve, nemigen sikerült volna őket előterelni s ha igen, úgy a nagyon benőtt tájon ép úgy a vadászoknak , mint ebeknek szemei elől csakhamar ismét a cserjébe menekültek volna. A várakozás nem tartott sokáig : az eső megindulván, patakokban folyt a hegyekről alá s mint ez e vidékeken igen gyakori, a zivatart rögtön fényes napos idő követte. Az indulás a következő éjre lön kitűzve. Pár órai pihenésre s az előkészületek közt lefolyt időre bekövetkezett a riadónak örömmel s remény nyel teljes órája. Nem sokára pedig már útközben volt csekély csapatunk s a leggyönyörűbb holdvilág fénye mellett haladott Ain-el-Hadjar felé.