Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-10 / 31. szám

494 _ A lovak elfajulásának meggátlására Henrik a méneknek közös legelőkre hajtását megtiltotta s ennek az lön eredménye, hogy az alsóbb rendű méncsikókat kiherélték s csak a kitünőbbeket hagyták meg méneknek tenyésztés végett. Azon korban a lovak legkedveltebb menetmódja volt, az úgynevezett poroszkázás s Polidorus Virgil erről azt irja, hogy az angol lovakat nem igen ügettetik, ellenben a poroszkázás kellemes menetében kitűnőek. Különös módjuk is volt, melylyel a lovakat e járásra tanították : első lábaikat t. i. lánczczal akkép kötötték össze, hogy azokat csak bizonyos távolságra tehették előre, míg a hátulsó paták hosszú, csőr idomban végződő vassal voltak ellátva. — E készletet troynelli-nek nevezték. VIII. Henrik, kegyetlen zsarnok, de egyszersmind fényűzést kedvelő fejedelem, szintén igen sok gondot fordított a nemes lovak tenyésztésére; az eszközök azonban, mellyeket czéljainak elérésére használt, felette önkényesek s czéliránytalanok voltak. О a többi közt bizonyos nagyságot határozott meg, mellyen alól lovat nem volt szabad tartani; a mén ló legalábbi mértéke 15, a kanczáé 13 marok volt s fejletlen állapotban, 2 éves kor s 14'/

2 maroknyi nagyság alatt nem volt szabad a mén lovat olly legelőre bocsátani, hova kanczák is jártak. Mihály napján a hatóságok képviselői a legelőkön megjelentek, a lovakat megvizsgálták s az erőtlen méneket, nyomorék kanczákat, sőt herélteket is kiirtották.— Megparancsolta továbbá, hogy minden főpap és nemes s mindazok , kiknek nejei bársony főkötőt viselnek, legalább is egy 15 markos nyerges mén lovat tartsanak. (Azon időben úgy látszik a bársony fökötők ritkábbak voltak, mert jelenleg alig lehetne annyi hátasmént összeszedni, a hány bársony főkötőt itt-ott látunk.) A legrégibb angol könyvet, melly a lovak s más állatok bánásáról szól, VIII. Henrik alatt Fitzherbert írta s ezen, most már igen ritka mü, mellynek czíme „ Mezei-gazdászat", számtalan hasznos utasítást tartalmaz. Ugyanebbe! kitűnik, hogy a kanczákat mezei munkára csak kivételesen használták , a mint is egy helyütt olvassuk : Minden gazda tartson méneket és anyakanczákat; a méneket mezei munkák végzésére, a kanczákat pedig tenyésztésre, jó gondviselés mellett azonban ezeket is néha munkába foghatja. Henrik önkényes rendeleteinek sikertelenségét előre lehetett gyanítani : az angol ló a helyett, hogy nemesedett volna, szembetünőleg fogyott, annyira, hogy Erzsébet királynő, midőn II. Fülöp spanyol király legyőzhetlen hajóhadával Angliát fenyegette, alig volt képes országában 3000 lovat előállítani s Blundewille, ki azon időben a lovaglásról nagy becsű munkát írt, ezekről is kicsinylőleg emlékszik. — E korban még átalán a lónemesítés titkát nem ismerték ; a keresztezés olly módon történt , hogy semmi kitűnő eredményre nem vezetett ; a lótenyésztés az útak akkori roszaságával, a szekerek nehézségével s a szokásos lassú utazással állott arányban s gyarló állapota nem is sejtette még azon csodás előmenetelt, mellyet pár évszázad múlva tett. Blundewille szerint a lovak nagyobb része igen nehézkes volt ; emlékszik ő ugyan könnyebb fajú lovakról is, de ezek épen nem voltak kitartók, bár itt is tesz kivételt, felemlítvén egy illy könnyebb lovat, melly egy nap alatt 80 angol mértföldet futott,