Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-10 / 31. szám

493 _ belölök , részint a király harczjátékainál használták. E harczjátékoknál, mint a csatamezőn is, egyátalán csak méneket használtak, mert a herélés még nem volt divatban, a kanczákat pedig mének között tartani nem lehet; a miért is a kanczák akkorában igen kevés becscsel bírtak s csak a közönséges szolgálatot végezték. Később azonban, a mint a herélés szokásba jött, a kanczák is emelkedtek becsökben , mert, bár a csödörök mellett hátrányban vannak is, a herélteknél sokkal bátrabbak és biztosabbak. Ezen uralkodónak versenylovai is voltak, mellyeknek azonban tulajdonképeni czélját meghatározni nem tudjuk, mert meglehet ugyan, hogy csupán versenyfutásra használtattak, de meglehet az is, bogy a többi lovaknál könnyebbek s gyorsabbak levén, a rendes használat mellett versenyre is szolgáltak. Atalános ára egy illy versenylónak 20 mark vagyis 3 font, 6 shilling s 8 penny volt. Edvárd nagy kedvelője volt a versenynek s vadászatnak s ő látta be legelőször a könnyebb s nehezebb lovak keresztezésének hasznát. A lovak nemesítésének nagy akadálya volt a lovagok nehéz, pánczélos öltözete. A lovag egész vértben, összes fegyverzettel néha 14 stonenál többet nyomott, melly terhet a szokottnál nagyobb és erösebb lónak is elég volt elhordania Csak midőn az ijjat s csatabárdot lőfegyver váltá fel s így feleslegessé lön a lovagnak súlyos s lovat gyilkoló pánczélzata : csak ekkor szűnt meg ez akadály s kezdett az angol ló valóban nemesedni. Míg Edvárd azon idegen fajt olly sikeresen tudta saját országában felhasználni : addig a lovak kivitelét a legszigorúbban megtiltván, szomszédjait ezen előnyben mindenkép gátolta. Egyetlen esetben állott el ezen szigorától, midőn egy német kereskedőnek a Flandriából nyerészkedésre behozott lovak isméti kivitelét megengedé, de ekkor is szigorúan kikötötte, hogy azokat Scotiába vinnie nem szabad. E két testvér-ország e tekintetben átalán olly féltékeny volt egymás irányában, hogy egész Erzsébet királynő koráig Angliából Scotiába lovakat vinni a legszigorúbban meg volt tiltva. E módon az angol ló, bár lassan, de még sem sokára a szomszéd országok lovaival egy értékre jutott, sőt azokat felül is múlta. — Ara s átalános becse felette emelkedett s a tenyésztők és kereskedők néha hallatlan összegeket követeltek a tapasztalatlan vevőn, annyira hogy II. Richárd 1386-ban árcsökkentést volt kénytelen elrendelni ; melly okmány nem csak azért érdekes, mert belőle a ló becsének emelkedése kitűnik ; hanem azért is, mert benne ki van mutatva mellyik kerületei Angliának foglalkoztak ezelőtt 475 évvel leginkább a lótenyésztéssel. Ez árcsökkentési rendelet a lincolni és cambridgei grófságokban s a yorki grófság északi és keleti részeiben volt kihirdetve s a lovak árát az előbbi uralkodó korában fennállott árra szállította le. Ezen túl a XV. század végéig, vagyis VII. Henrik uralkodásáig a lótenyésztésre vonatkozólag nagyon keveset találunk feljegyezve. A mének kivitelét tiltó rendeletet e király is fentartotta, de a 2 évet meghaladt s 6 shilling és 8 penny értékén alóli kanczák kivitelét megengedte. — E rendeleteket azonban nem volt nehéz kijátszani.