Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-10 / 31. szám

492 _ Az angol ló története. (Vége.) I. Henrik uralkodása alatt jött az első arab ló , legalább első mellyről emlités tétetik, Angliába. II. Henrik alatt több idegen lovat hoztak be, de ezek származásáról mit sem tudunk, s körülbelöl ez időtájban lett Smithfield is lóvásárjairól nevezetes. Közvetlenül ezen időszakra következtek a keresztes hadjáratok , mellyek alatt a keresztes vitézek hónukat kitűnő , keleti fajú lovakkal könnyen fel gazdagíthatták volna, de rajongó bitbuzgalmuk másra vonván figyelmöket, az illy hasznos dolgokkal nem igen gondoltak. Egy régi románcz oroszlánszívű Ricbardnak két valószínűleg keleti fajú lováról , mellyeket ö Cyprusban szerzett, azt mondja : hogy sem dromedár sem teve nem tudna olly gyorsan s olly biztosan menni mint ezek s bogy egyiköket sem lehetne 1,000 font arany árán megkapni. A csata-ló akkori időben lovagja vértének megfelelő pánczélzattal volt ellátva. Kantárán tollbokrétát viselt; feje, szügye s véknya mindig fedve volt, sőt néha egész testét aczél vért védte. A kantár a lovag pénzbeli helyzete szerint a lehető legdrágább volt s az e módon dúsan szerszámolt lovat brigliodore-nek nevezték — mi különben arany kantárt jelent. — A csörgetyü kedvelt ékszer volt az illy szerszámon s erről mondá Marson, a vén troubadour, hogy „semmi sem képes a lovagban olly bizalmat s az ellenségben olly félelmet kelteni, mint a csörgetyü." A lovak ára azon időkben bizonytalan volt. 1185-ben 15 darab tenyésző kancza 2 font 12 shilling, 6 pennyn kelt el ; húsz évvel később 10 mén 20 fontot hozott be gazdájának s 12 évvel ez után egypár Lombardiából behozott lónak nem kevesebb mint 38 font, akkor még hallatlan öszveg—volt az ára. Egy jó s egyszersmind csínos lónak ára rendesen 10 font volt ; míg egy kétlovas kocsiért egy napra 10 penny bért fizettek. János királynak — bár ő egyébként gyarló ember volt — azon figyelmeért, mit a földmívelés s lótenyésztésre fordított , sok bálával tartoznak az angolok : száz kitűnő tenyésztményt hozott ö be Flandriából, mellyek a mostani híres hámos lovaknak tevék le alapját. E király alatt sok és nagy becsű ménes is keletkezett s neki mindig fő törekvése volt a kitűnő lovakat birtokába keríteni. Felette sokat tartott lovasságára s fényűzési lovaira. Száz évvel később II. Edvárd 30 darab lombard eredetű csatalovat s 12 nehéz hámos lovat vett. Atalán Lombardia, Olasz- s Spanyolhon voltak a tartományok , a honnan akkorában egész Európa úgy csata- mint díszlovait szerezte. A mezei munkák véghezvitelére leginkább Flandriából hozták a lovakat. III. Edvárd 1,000 markot fordított 50 spanyol ló megvételére s e szerzeményének olly becset tulajdonított, hogy a spanyol és franczia királyokhoz, forma szerinti megkeresést intézett, mellyben ezen szállítmánya számára biztos fedezetet kért. E lovak megérkeztével kiszámították, hogy darabja 13 font, 6 shilling, 8 pennybe került, mi a mostani angol pénzláb szerint 160 fontot tesz s részint csatalovak váltak