Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-10 / 31. szám

491 riadt s én a szarvasra nem lőhettem azonnal, mert körül volt véve sutákkal s így golyóm könnyen tehenet is érhetett volna, — mire pedig czélba vehettem ; ez már 200 yardnyiról történt s mind a két golyóval hibáztam. Erre hamar újra töltvén ugyanazon falkát akartuk megközelíteni s e végett Kennedy futva kerülte meg a hegyet, én utána, olly pont felé, hol kalauzom a szarvast feltalálhatónak vélte. — S valóban ott is találtuk, a falkától elváltán és tán 500 lépésnyire legelve. A helyiség ollyszerü volt, hogy az elfedő sziklacsoportozatok közt a szarvashoz mintegy 120 lépésnyire közeledhettünk. Ott állt nyugodtan, veszélyt nem sejtve s majdnem egész oldalával felénk. Mélyen czéloztam, mert előbbi napon egy szarvas agancsának bal tülkét lőttem el. Golyóm most a remekbe vágott, a szarvas összerogyott, de ismét csülökre kapott, ezalatt azonban én már 40 lépésnyire közeledtem hozzá s második golyóm dermedten teríté le a szép páratlan tízest. Kizsigerelése után néhány követ halmozva fel jelül, hogy az elejtett szarvast könnyebben meglelhessék — folytattuk cserkészetünket s alig hogy a legközelebbi hegy túlsó oldalára értünk, látcsöveink az előttünk fekvő völgyben egy falkát tüntettek fel, nagyon erős szarvassal a többi között — míg balra egy más hegygerinczen szintén erős szarvast fedeztünk fel, tán 140 suta s 20 kisebb nagyobb csapos és villás között. A völgyben lévő agancsárt jobbnak erősebbnek tartván s az onnan lengő szél is inkább kedvezvén — negyedfél óráig cserkésztünk reá s ezen idő alatt nagyobb részt térdelve, kúszva, fekve igyekeztünk közeledni. — A szarvas eközben egy kövekből rakott kerítés megé telepedett le s majdnem folyvást rigyetett, melly rigyetését különböző helyekről más szarvasok viszonozták. Másfél órát térdeltem ugyanazon kőkerítés innenső részén , tán 30 lépésnyire a hatalmasan rigyetö agancsártól s a körülöttem legelő suták miatt nem mozdúlhattam előre. — Sötétedni kezdett már, midőn a szarvas felkelt s agancsát egy ideig a kövekhez korholá. Nem akartam lőni, mert e perczben a szarvasnak homlokát láthatám csak. Végre lassan megindúlt, aztán leshelyem felé iramodott —- tíz lépésnyire engedém közeledni, akkor tüzelésre fogtam a fegyvert, de a ködös légtől nedvesült lőpor miatt mind a két cső csütörtököt mondott. Az angol lőpor különben hatalmas s a golyófegyverek rendkívül pontosak. Késő levén az idő, haza — a négy angol mértföldnyire lévő Dunrobin Castle felé indúltam, hol a nyolcz órai legízletesebb ebéd, kedves társaság, kandallótüz és zene, hamar feledteték a nap fáradalmait. Egyik pajtásom már 4 szarvast lőtt s ezek egyikét futtában. Megemlítem még, hogy a délutáni órákban gyönyörű szarvasviadalt láttam, melly tán öt perczig tartott s egészen Landseer remek képeire emlékeztetett. Igen nagy lévén a fővad-állomány, mellynek fenntartása téli időben sok nehézséggel jár, a herczeg 100 sutát tűzött ki lőfogyasztásra. És így van még lőni való elég. így éljük jelenleg világunkat, várva a jobb kort, mellyben tevékenységünket ismét a hon javára szentelhessük. Egy magyar képviselő,