Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

480 okoztak. A hódító igen élethű vázlatát adja azon ügyességnek, mellyel a lovak idomítva voltak. A lovaknak milly fajával birtak azon időben a britek, nem szükség nyomoznunk ; a hadi szekerek nehézkes alkatából, azon sebességből, mellyel hajtattak — nemkülönben azon körülményből, hogy csinált utak akkor még teljesen hiányoztak, következtetnünk lehet, hogy lovaik rendkivüli mérvben nagyok és erősek valának. Többek állítása, bogy Cornwallis, Devonshire, Wales és Shetland sziget lovai az ösercdeti brit lovak valódi jellegei volnának , egészen alaptalan. A lovak akkor is mint most azon vidék tenyésztményei voltak, hol ellettek ; a hol silány tápot nyertek s az idő viszontagságai érték, ott a faj kicsiny de tartós volt; míg ellenben a Tees és Clyde termékeny partjain, termetük és izmaik ép olly hatalmasan fejlődtek, mint ma. Caesar eléggé jóknak tartá e lovakat arra, hogy többet Rómába vigyen magával s a brit lovak a nagy birodalom többi részeiben még ezután sokáig kapósak voltak. A lóállomány Britaniában akkor felette nagy lehetett, mert a hagyomány azt állítja, hogy midőn Cassibelaunus brit király serege zömét elbocsájtá, 4000 hadi szekeret azon okból, hogy a rómaiakat azokkal nyugtalaníthassa, megtartott. Ezen időtájban keresztezték először a brit lovakat, hogy azonban ez a fajt javította vagy nemesítette volna, nem állítható. A Britanniában már akkor megerősödött rómaiak lovasságot is szükségesnek láttak oda szállítani, a bennszülöttek gyakori lázadásának könnyebben fékezése végett. A brit lovakat kétségkívül ekkor keresztezték római lovakkal, minek folytán amazok korábbi tulajdonaik megváltoztak — s az angol ló, ezentúl a gallus, olasz, spanyol s más tartományok lófajainak lön vegyüléke. Ezután több század múlt, miről a lótenyésztés állapotára vonatkozólag nincs tudomásunk. Caesar partraszállása után mintegy 920 évvel, a brit birtokokat, Alfred alatt találjuk öszpontosítva. Ezen uralkodó alattvalói boldogitására mit sem mulasztott el s különös figyelme a lovak nemesítésére irányúit, minek kivitelére külön hivatalnokot , egy Horse-Thant (Equorum magistert) nevezett ki. Úgy látszik azonban , hogy Nagy Alfred természetes fia Athelstan, ki utána második volt az ur-alkodásban, legtöbb javitást tett a lótenyésztés körül ; mert midőn a honabeli lázongó pártokat elnyomná, a szárazföld több uralkodója örömjelentését küldé meg neki — sa frank Capet Hugo, ki Athelstan nővérét kérte nőül, különböző ajándékokkal s ezek közt több germán futó lóval is lepte meg őt. Az angoloknál ekéntegy második keresztezés s hihetőleg egyúttal fajnemesités is keletkezett. Athelstan komolyan foglalkozhatott e fontos üggyel, mert nem sokára ezután (930 évben) szigorú parancsot adott ki, melly a brit lovak kivitelét, eladási vagy más ürügy alatt, keményen tiltotta s a ló csak mint királyi ajándék volt kiküldhető. Egy — az 1000-dik évben kelt okmányban érdekes adatokat találunk, mellyek a ló akkori becsét tüntetik elénk. Ha egy ménló tönkre ment vagy elhanyagolás miatt elveszett, kártérítésül 30 shilling volt érte követelhető ; kanczáért vagy csikóért 20, öszvérért 12 shilling, ökörért 30, tehénért 24 penny. A walesi herczeg törvényeiben a lovak értéke s eladási ára is feltalálható. A két hetes csikó 4 pennyre, az éves 48,