Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

481 a három éves 60 pennyre volt becsülve — Az idomított dísz- vagy csatlós ló értéke már 120 pennyx-e emelkedett, míg az idomitlan kanczáért ennek csak felét adták. A kereskedők csalása, már abban a korban is olly szembeötlő volt, hogy a következő rendeletre adott okot. A vevőnek bizonyos idö határ volt engedve , melly alatt meggyőződhetett, valljon vett lova három hibától ment-e ? u. m. három éj arra, nincs-e a lónak kólikája; három hó a ló tüdejét kipróbálni s egy év arra, nem üt-e ki a takony ; (e határidőt túlságosnak tartom, még jelen korunkban is, holott azóta a lócsiszárság csak növekedett.) Minden hibáért mellyet a vevő vétel után vett észre, az eladó a vett ár harmadát volt köteles visszaadni, kivéve ha a hiba a ló fülén vagy • farkán volt, mert a vevő ezt láthatta volna. — Ki a más lovát megbénította, tartozott értékét megtéríteni s ha kit feladtak, hogy lovat végzett ki, e vád alól csak eskü s 24 tanú vallomása által tisztulhatott ki. Lovak kikölcsönzése, már akkor is szokásban volt s a szegény bérelt párát akkor is, mint ma, túlcsigázták. Howel azonban e bérlett lovakat némileg kímélendő, e részben is hozott törvényeket, mellyek szerint az, ki a bérelt ló hátát úgy feltörte hogy megdagadt, 4penny—ha a bőr is ledörzsölődött 8 penny s ha a hús egész a csontig feltört 16 penny birságot tartozott fizetni. Már akkor is voltak , kik a ló farkát kedvencz Ízlésből levágni szerették; ha azonban ez valakire kibizonyúlt, tartozott a lovat mindaddig tartani, míg farkszőre kinőtt s egyszersmind a ló tulajdonosának más használható lovat kellett rendelkezésére adnia. Ha azonban a ló farkát a farkcsíkkal együtt vágták le, a tettes a ló egész értékét megtéríteni tartozott, a mennyiben az illy lovat nem tárták többé munkaképesnek. Athelstan lovai némellyikére sokat tartott s még végrendeletében is emlékezik azon lovairól, mellyeket Thorbrandtól s azon fehérről, mellyet Lisbrandtól kapott ajándékba. E nevek alkalmasint szász eredetűek, de semmi közelebbit nem tudhatni felőlük. Egy körülmény mindenesetre figyelemreméltó , az t. i. hogy a britek vagy wallok legrégibb hagyományaikban sincs annak nyoma, hogy a lovat eke előtt mezei munkára használták volna ; Angliában szántásra csak ökröket alkalmaztak s csupán a tizedik században kezdett ez ujjitás lábra kapni, miért is egy wall törvény megtiltja a parasztnak eke elé mén, kaneza vagy tehén fogását s csak az ökörét engedi meg. Egy szőnyegen, melly bóditó Vilmos korában Bayonneban szövetett, ember látható, ki eke elé fogott lovat hajt. Ez a legrégibb jel, mellya lovaknakmezei munkánál használatáról szól. Hóditó Vilmos alatt a lótenyésztés tetemes lendületet nyert. Hastingsi győzelmét csak számos lovasságának köszönheté. — Legkedvesebb lova spanyol eredetű volt. Kísérete, a nemesség úgy mint a közember, olly honból jött, hol a gazdászat sokkal előbbre haladt, mint Angliában. A sziget nagy része ezen emberek közt osztatván fel, Angliának mind gazdászati fejlődése, mind lovai nemesbítése sokat köszönhet e változásnak. A bárók némellyike, mint boulognei Roger és gróf Shrewsbury birtokaikba, spanyol lovakat hoztak. E korszak történészei, többnyire papok, lovakhoz épen nem éi'tvén, e tárgyról felvilágositást nem adnak. Hiteles kútfők után (Folytatjuk.) Bay Bertalan,