Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

479 marad időm a lovakra fel- és leszállani. — Northampton mellett Pitsfordban mindig fellelhető vagyok. — Gr. Osbaldeston. November 19-kén, 1831." — A kihívásra nem akadt vállalkozó s fő nyereghősnek Osbaldeston maradt meg. Képtelenség volna állítani, hogy a fönebbi tény után nem volt fáradt. — Egy más tett azonban nem sokára ez után jobban kifárasztá őt és saját vallomása szerint sokkal keményebb egy sor volt. A Pytchley-falkának volt akkor mestere ; a találkozó négy mértföldnyire lakásától s három jó futamban harmincz mértföldet lovagoltak. Osbaldeston egy cambridgei nagy tánczvigalomban jelen óhajtván lenni, a vadászat után haza — s onnan bizonyos távolságokra felállított paripákon Cambridgebe lovagolt. Oda érve csak annyi ideje maradt, hogy a bálra öltözzék, a bálban egész éjjel tánczolt aztán ismét vadászrubáját Ölté fel, reggelizett , Sulbyba lovagolt hatvan mértföldnyire Mr George Paynehez, kinél egész nap vadászott a falkával s két róka halálánál volt jelen, végre haza lovagolt tizennégy mértföldnyire, miután kétszer huszonnégy óráig szemeit be sem hunyta. Esetleges baja elég volt a Squirenak s valóságos csoda, hogy jelen 75 éves korában is még olly élénk és tevékeny ; egy ízben cricket-tekével úgy megdobták őt, hogy egész idényen át nem vadászhatott ; másszor lovastól egy rozzant hídról siklott le s halott gyanánt vették fel a földről; lábtöréséröl fönebb volt szó; kedvencz s legjobb vadászlova Waterloo egy ürgelyukban elbukván, lovasa vállcsontját törte el s a seborvos ápolásközben azon felfedezésre jött, hogy három oldalbordája is be van törve egy minapi bukás következtében, mellyel nem is gondolt. Mint falkamester szigorú rendet tartott a vadászatokon s ha egyszer azzal fenyegetödzött, hogy megállítja a falkát, ha kutyáit valaki lenyargalja, szavát okvetlen megtartotta, bármilly ingerdús lett légyen is a hajtás folytatása. Mindamellett hogy kis alkatú, bámulatosan izmos férfi volt s a nagyobb termetüknél fogva irányában elbizakodókat nagyon hamar kiábrándította. A gyepen Mr Osbaldeston nem aratott olly teljes sikert, mint a sport egyéb nemeiben, bár voltak igen jó lovai, példáúl The Saddler mellyel Doncaster Cupot — és Rifleman , mellyel több jelentékeny versenyt nyert s mellynek a St. Legert is meg kellett volna nyerni ; megveretése máig sincs megfejtve. — Sorella az „ezer guineat" nyerte s Mountain Deer és Hungerford több ízben győztek. Lovait néhány év óta Warrener idomítja s a versenyekre neje Mrs Osbaldeston nevezi. Maga a Squire állandóan Londonban lakik s habár lóra többé nem ül, se vadászni nem jár, de a lökbotot csak olly jól kezeli mint valaha s a Portland Club biliárdtermében ő még mindig a régi jó kedvű Squire és bámulandó példája annak, milly hatalmas tényezője a zöld öregségnek — a tevékeny és mértékletes életmód. Az angol ló története. Az első jegyzeteket Nagy Britannia lovairól azon történetben találjuk, melly Julius Caesarnak e szigetbe intézett betörését tárgyazza. A brit sereget számtalan lóvonta hadi szekér kisérte, mellyeknek tengelyeihez kurta kaszák voltak alkalmazva s ezekkel maguk előtt mindent lekaszaboltak s az ellen soraiban nem kis rémületet