Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-10-30 / 30. szám
476 volt ezeknek híre, hogy midőn harminczöt év múlva letett a vadászatról, hat pár kutyája nem kevesebb mint 1360. guinean kelt el. Toronyversenyben a hányszor lovagolt annyiszor nyert ; soha nem győzte le senki s ezzel sok van mondva, mert akkor még nem jelöltettek ki rendes steeplechase pályák s ha vita keletkezett valamelly ló fensöbbségéről, kiválasztottak nógy mértföldnyi legveszedelmesebb tért s ennek egy végétől a másikig kellett menni torony irányában. —Következéskép több alkalom nyílt azon tulajdonok kitüntetésére, mellyek a toronyverseny-lovarban szükségesek s mellyek az idegzet ereje és az iram s a talaj ismerete. Sik versenyekben már nem volt olly kitűnő, bár számtalanszor ült nyertesen itt is. Egy ízben panasza volt egy üzleti lovar magaviselete ellen s Lord George Bentinck azt felelte neki, hogy „ha lovarokkal lovagol, béküljön ki szokásaikkal és viseletükkel." Ez óta soha sem lovagolt többé üzleti lovarokkal; s a Lord szavait annak tanúságáúl vette, hogy ez még mindig nem feledte el a „Bush affair"-t, melly közte és a Lord között párbajra adott okot. Ennek története következő : — Heaton Park akkoriban az előkelő világ kedvencz versenytere volt s többnyire urlovarok lovagoltak, kik azonban két részre oszoltak; egy részük a gyep tulajdonosának Wilton Lordnak volt vendége, más részük Manchesterben szállt meg. Ez utóbbi, a kevésbé aristocraticus rész, rég táplálta a neheztelést, hogy Lord Wilton vendégei a handicapterhekre nézve kedvezményekben részesülnek — s feltette magában, hogy kijátsza ezen egyedárusságot; mire nem sokára kedvező alkalom is nyílt. Volt Osbaldestonnak egy Rush nevü nyeretlen lova, mellynek képességét kitanulni óhajtván , egy más lóval tette kísérletre s Rushre maga ülvén , a St. Leger nap reggelén hat órakor a pályán futtatott vele. A Squire hamar meggyőződött, hogy lova játszva veri meg a kanczát; abirópáholy előtt azonban több figyelőt látván állani , visszatartá Rusht s a kanczát engedte előre menni. E kísérlet hírének folytán Rush kis terhet kapott a Heaton parki handicapben s ehez még a versenyek első napján a Trial Stakesben nagyon roszúl futván, Lord Wilton vendégei nagy készséggel fogadtak ellene, a manchesteriek mellette. A fogadás 10 : 1 ellen kezdődvén, 2—1 ellen végződött s midőn a Squire az indulási oszlophoz nyargalna, Lord George Bentinck reá kiáltott : „kétszáz fontot százra Rush ellen !" „Elfogadom My Lord!" felelte Osbaldeston ; indúlt és canterben nyert. — Rush e rögtöni javulása természetesen nagy izgalmat okozott s nem egy inparliamenti kifejezés volt hallható, mellyeknek élét épen nem csökkenté az, hogy Rush másnap ismét egy versenyben — bár csak egy f eJJ e l győzött. Osbaldeston a versenytérről rögtön elutazván, nem volt ideje nyert pénzét Lord Georgetól elkérni s a dolog a legközelebbi newmarketi versenyig abban maradt, melly alkalommal a Squire tartozására emlékezteté adósát. Lord Bentinck büszke főemeléssel és szenvedélyes hangon ezt felelte : „Csodálom ezen emlékeztetést, mert az egész dolog valóságos rablás s a Jockey Club is annak tartja." E rögtöni támadásra a Squire újjai ö lordsága orra felé vágyakoztak, de bölcsen meggondolva azt, hogy a Jockey Club tagja Newmarket gyepén ép olly sérthetlen szentül van tekintve , mint Tibetben a Dalai Lama : fékezte felindulását s mindössze annyit mondott
