Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-09-30 / 27. szám

432 hogy csalogatásunkra előbb felelt volna, felénk jön, de illy hosszas várás csak az által igazolható, ha egész bizonyossággal tudjuk, hogy a közelben császármadár csakugyan tartózkodik ; mert közönségesen ugyanazon helyen háromszori csalogatás percznyi időközökkel elegendő, mire azután 3—4 perczig annak hatására várunk. Ha a hím repülve jön, akkor ne várjuk be míg a fára telepedett, hanem óvatasan forduljunk azon oldal felé, a mellyről jő s intézzük dolgunkat úgy, hogy a mint az ágra ereszkedik, ugyanakkor fegyverünk czélpontja elé jusson. E szabály különösen követendő, ha alacsonyan repül; ha pedig valamelly közel eső nagy, sürü fára s ennek törzse mögé telepedett, akkor lövésre készen várjunk, míg elkezd egyik ágról a másikra járni s szem elé kerül. Ha 5 percznél tovább kellene rá várnunk , úgy egyszer csalhatjuk is. Vén hím, melly ügyetlen vadászok roszúl intézett üldözése elől már párszor megmenekült, sem lábon, sem repülve nem jo egyenesen a csalogatóra, hanem ideoda szalad, egy fáról a másikra repül s mindig olly távolban marad, hogy nem lőhetünk reá; a miért is, ha illyen „kemény legénynyel" van dolgunk, jól elfedjük magunkat s vigyázzunk, ne hogy hibásan csalogassuk, mert az különben , ha már közelünkben volt is, megint eltávozik vagy felénk sem jön s távol tőlünk egész nyugalomban meghúzza magát, mit egyébiránt minden hím így szokott tenni, ha midőn még magasan van észreveszi, hogy csalogatója nem az ö ifjabb pajtása. — Az illyen gyanakodó madár néha olly nesztelenül repül, hogy még szárnyainak csattanása sem hallható, holott az ifjabbak mindig zajjal szoktak közeledni. Ha a hím folytonosan visszafelel, akkor ezzel azt akarja jelenteni, hogy kedve vagy bátorsága nincs a jövetelre ; melly esetben a vadász arczczal feléje fordúlva, hogy a madarat a helyről hol áll mintegy tudósítsa, egy- kétszer még csalogathat, mire ez is párszor még felelend , azután elnémúl. Alig 5—15 perez múlva azonban meglepő episod következik. Egyszerre ugyanis rögtöni felsüvöltés hallszik s a császármadár olly hévvel repül egész a vadász lábáig, hogy a száraz haraszt szinte porzik a mint oda veti magát. Azon meggyőződésében, hogy e helyen társát fogja találni , bár észrevesz is valamit, a mi a fától különbözik, még sem ismeri fel az embert azonnal s ha felismeri is, nagy meglepetésében csak lassan távozik ismét. A vadászra nézve az illyes esetek ép olly gyönyörködtetök, mint sikeresek. Ha olly távolban egymástól, hogy egymást hallhatják, több császármadár van a vadász körül egyenkint vagy párosan s ezek valamennyien felelnek csalogatására: akkor hím csak ritkán fog eléje jönni ; s ha a társaságnak e hangversenye még olly harsányan foly is, azonnal elnémúland , a mint a tojók egyike közbeszól. Néha azután elöjö a tojó kitudni, váljon ki lehet az ő nyugalmuk zavarója. — Ha a vadász illyenkor e tájon akar maradni, úgy azon legyen, hogy a madarak társaságát szétoszlassa, azután menjen pár óra múlva kedvező helyre s csalogassa a kiszemelt fiatal hímet. September első felében az eféle eljárás elég mulatságot és zsákmányt is nyújt; a puska durranása a császármadarat nem zavarja, csak a vadász ne távozzék állásáról s az elejtetteket azonnal föl ne szedje.