Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-09-30 / 27. szám

431 hadállodás a hadvezérre nézve s igen jól mondja a német vadászok szabálya : Besser nicht gelockt, als schlecht gestellt. Az itt felállított elméletben még mindig van nebány homálypont, mert jó csalogató hely nem minden erdőben akad s míg illyent keresve azt bejárjuk, sok vadat riaszthatunk el. A jártas vadász azonban csakhamar kitudhatja mit kellessék tennie s csak egyet vélünk még szükségesnek fölemlíteni , mi ugyanis abból áll : hogy ha a kedvező állás nem minden föltételét lelhetnők fel, legalább azon legyünk, hogy soha füvei vagy bangával benőtt foltokat csalogató helyül ne válaszszunk, mert illy helyeken a császármadár lábon jön egész 5—6 lépésnyire a vadászhoz , a nélkül hogy ez láthatná s a mint a vadászt észreveszi, a legnagyobb csenddel megfordul s odább áll. A gyakorlott vadász a császármadárra csalsíppal igen egyszerűen vadászik : a kiszemelt fa mellé állván, vagy hozzá támaszkodván — mert ülni csak az igen járatlanak szoktak — puskáját kezébe veszi, a kakast az első csattanóra állítja és sípjába egyet fúj. Ha az idő kedvező, némelly hím már az első hangra olly gyorsan jön elő, hogy alig ér rá a sípot szájából kivenni, a miért is mindig legalább némileg lövésre készen álljon. Ha felelet gyanánt könnyű süvöltést ball, akkor a madár fát változtatott; ha pedig e süvöltés erősebb volt , akkor a földre szállott. — A vadász mindkét esetben tudandja hol van s a fa ellenkező oldalára lépvén, még egyszer csalogat; azután készen tartva fegyverét mindaddig vár és körülnéz, míg a lábon közeledő hímet rendesen már messziről megpillantja. Azon pillanatban midőn a közeledő madár valamelly fagyökér mögé vagy útjába eső mélyedésbe lép, felemeli puskáját, pontosan czéloz s mikor 15—20 legfelebb még 30 lépésnyire van tőle, rá lő , melly lövésre azonnal ott kell a madárnak maradnia , mert, ha csak szárnyalva tova kelne, akkor vagy nem sokára a földre esnék s azonnal valamelly fagyökér mögé vagy moha közé rejtőznék ; vagy pedig, ha még annyira bírná magát, valamelly sürü ágú fára menekülne, hol a vadász többé se meg nem látná, sem pedig onnét fel nem riaszthatná. A két első esetben nem számolhatunk arra, hogy még megkapjuk, az utóbbiban jegyezzük meg magunknak a fát, mellyre ült s pár óra múlva vagy a következő napon ismét oda menvén , alatta fogjuk öt dermedten találni. Magas fák alatt nincs tiszta világosság, hanem mindig csak félhomály, miben a vadász szeme módnélkül csalódhatik s így olly hitnre, melly a föld felett nem egészen látható, kivált nagyobb távolból soha sem kell lőni, mert a talaj netáni egyenetlenségét azonnal át nem láthatjuk s így seréteink elpattanván, lövésünk nem találand. Csalogatnia sem kell a vadásznak nagyon sokat, mert néha a császármadár közelében van már, mielőtt még látta volna s a folytonos csalogatásról felismeri a vadászt, míg ellenben , ha a csalhangokat csak egyszer is hallotta, nem fog egy hamar felhagyni társa keresésével. — Ha sokáig, azaz legalább is 5 perczig nem hallunk semmit, akkor, de ügyelve, hogy zörejt ne okozzunk, újra csalogathatunk. Ezután lesnünk kell, míg vagy a földön látjuk meg, vagy valamelly fára repültében. Megesik, de csak ritkán, hogy 20—25 percznyi várás után valamellyik, a nélkül,