Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-09-30 / 27. szám

427 ki érettük a kötelezett tételeket vagy bánatokat befizetni hajlandó. Ajánlatát szerencséjére senki sem fogadta el vagy tréfának vették ; s a következő tavaszon Fitz Roland a „két ezer guineat", Beadsman pedig a Derbyt nyerte meg. Fitz Roland aztán a St. Legerre volt főkedvencz, de idomítás közben letört. — Ez 1858-ban történt; 1859-ben a fő Derby kedvencz ismét Sir Joseph lova Musjid volt, mellyet két éves korában vett egy árverésen , hol senkinek sem kellett s melly a harmadévi Derbyt gyönyörűen nyerte Marionette, Trumpeter és The Promised Land ellen. — Mint a Derby győztesek nagyobb részt, Musjid is megsínlette a sok dolgot és erős hajtást s bármennyire gyógyítgatták is lábait a külön versenyre, mellyet a Promised Landdal october közepén kellett volna futnia : soha sem jött többé versenykész állapotba s a Derbyvel bevégezte gyepi pályáját. Sir Joseph Hawley egyéni jellemét illetőleg, ez legkevésbé sem mondható népszerűséget vadászónak, söt viselete inkább tartózkodó, mi azonban annál becsesebbé teszi barátságát az illetőknek, kikkel szivesen közli istállója titkait sörül, ha ezek véle egy hajóban evezve, nyernek lovain. Versenyistállójában szigorú fegyelmet tart fenn, de azért idomárja és cselédei nagyon szeretik öt s lovarja Wells azt vallja, hogy nincs az a bústömeg, mellyet Sir Joseph kedvéért hátáról leizzadni kész ne volna. Császármadár vadászat csalsippaf. E czim alatt jelent meg nem rég Dessauhan Leyen szerzőtől egy csínos füzetbe, meliybol a következő érdekes kivonatot közöljük : A császármadár akkora mint a fogoly ; a hím valamivel nagyobb a tojónál. — Az előbbi barna, hamúszínü s mellén fehér pettyes , csőre nem nagyon konyult, rövid , éles s alatta a torkán nagy fekete , fehérrel szegett folt látható, miről a hímet még nagyobb távolból is meg lehet a tojótól különböztetni, mellynek ezen ismertető jele nincsen. Szeme fölött szemőcsös piros csík húzódik el, melly a jérczénél csekélyebb s haloványabb színű, míg farkát hosszú , sötétszürke tollak képezik s olly tekintetet adnak neki, mintha frakba volna öltöztetve. Fejéke olly forma, mintha koponyáján felfelé volna összefésülve — tehát nein egyez meg a mai divattal. A tojó mindig előkelő, választékos ; a feltűnő színeket kerüli ; öltözete soha más, mint szürke, fekete vagy barna ; de mindezen igénytelensége mellett nagyon féltékeny. Ha az erdők gazdag*lakomát nyújtanak , ha hideg vagy esős idő bátorságát le nem hangolja, öltönyét be nem mocskolja, ha tanyája száraz és ment a reggeli harmattól : akkor a hím nagyon harczkedvelő, de e kedvét azonnal elveszíti ha frakja megázik. Mint a fajdok minden neme, úgy a császármadár is igen vad s kerüli az embert, de félénknek még sem mondható, mert a legtöbbször lövésre jö s gyakorta bevárja a vadászt, mig az ugyanazon fa alá érkezik mellyen ö ül. Ha azt véli, hogy meglátták, azonnal tova repül ugyan , de először csak 30, másodszor 50 s harmadszor legfölebb 100 lépésnyire, míg eleinte a bokrokban, később valamelly fa közép ágai közt, végre a közép magasságú fák csúcsain keres menedéket. Ha nagyon ül-