Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-30 / 3. szám

40 ha ezeket pihentekkel fel nem válthatják — szinten vissza hivják, mert ezek a gazellát elfogni soha képesek nem volnának. Lesen is vadásszák a gazellát, de a vadászat e neme csak annyiban különbözik az európaitól : hogy a hajtók tevéken ülnek, melly állattól a gazella nem fél. Reggelizni a sivatag közepén állottunk meg, mellynek fövenye olly finom, hogy a legkisebb szellő emelkedésével a vadászat lehetlenné lesz. A szőnyeget kiterítve, a szakácsok bámulatos ügyességgel fogtak munkájukhoz. Száraz cserjefával pár perez múlva tüzet készítvén, annak parazsán egy bárányt — mit élve hoztak magukkal —- megsütöttek s felmelegíték a még Teheranban elkészített rizsét. Nekem egy, az nap reggel elejtett nyúl legízletesebb része jutott, míg a többit ebeink falták fel. A muzulmánok soha nyúlat nem esznek, mert ők ennek húsát tisztátlannak hiszik ; ha pedig vadászaton illyet elejtenek, fejét egész a csigolyáig azonnal elvágják, mert nézetük szerint a kitisztulás csak ugy lehetséges, lia a nyeldeklö gégét a légcsőtől tökéletesen elválasztják. Bevégződvén a vadászat, bókokkal s ajándékokkal ki tudtam eszközölni : hogy félretevén néhány nő fátyolát, arczképeiket festhettem s így ez expeditióról vadászemlékeken kivül, egészen új arczjelleget is hozandok magammal. Tigrisvadászatok. A vadászatok, mellyeknek néhány epizódját itt (Journal des Chasseurs) vázolom , a keletindiai angol hadseregben szolgált L. őrnagy élményei. Társai őt az „öreg vadász"-nak nevezték el s e melléknevét tökéletesen igazolja a sok tigris és elefánt, mellyeket ö a Keletindiában töltött tizenöt év alatt elejtett. Nem rég Londonban mulatván, több katonatiszt ismerőmmel, mind nagy vadászokkal találkoztam s köztük volt L. őrnagy is. Hogy rettenthetlenségéről s valóban kivételes jelleméről némi fogalmat nyújtsak, életéből e két adatot idézem : Hónától tizenöt évi távollét után szabadságot nyer s Londonba érve rögtön jegyet vált a vasútra, Manchesterben lakó családjához menendő ; s épen midőn awaggonba akar lépni, egy tiszt barátjával találkozik s hallja tőle, hogy az angol csapatok indulófélben vannak Krímia felé. E hírre az „öreg vadász" ott hagyja málháit a vasúton, a hadügyminiszterhez siet s valamelly lovas ezrednél alkalmazást kér. — Kérése teljesül s ő még ugyanaznap, miután családjának sajnálkozó búcsúlevelet írt, hajóra száll s a gőzös a Feketetengerre viszi. A balaklavai csatatéren veszélyes sebbel esik le lováról, a holtak közt szedik fel őt, de szerencsére észreveszik, hogy még léhlzik : három golyót vonnak ki testéből s megmentik életét. Három hó múlva talpon van s engem szólit fel, hogy afrikai oroszlányvadász expeditiómban részt venni óhajt. — Algériába érkezik s itt első eszméje is az, hogy