Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-30 / 3. szám

41 sátorát a jelzett oroszlány vadonyában üti fel, a vadnak annál biztosabb megejthetése végett. Illyen az a férfi, kinek indiai vadászataiból néhány esetet közlendő vagyok. — Közlöm pedig e kivonatokat az őrnagy kéziratából, ki néhány hét előtt adta azt át nekem, midőn Párison keresztül utazva Sieziliába ment, Garibaldi önkényteseihez csatlakozandó. A szives olvasó a férfiú belbecsét tetteiről fogja megítélhetni. Nem kell említenem , hogy e közlemény folyamában ő az elbeszélő. Jules Gérard. - -rrr I. Az emberevő. A Bégum azon üzenettel küldé hozzám fekete hadsegédjét, hogy vadászcsapatommal együtt szivesen lát estére, a tiszteletünkre rendezendő tánczra. Elfogadtam a meghívást és sátramba mentem az asztalhoz, melly körül tiszt- és vadásztársaim ültek. — Hiszed Henri, kérdé William, hogy a tigris, mellyet ma ejtél el, csakugyan az emberevő, melly az utóbbi időkben e vidéken annyi pusztítást vitt végbe ? — Nem; felelém, Kitismah az ellenkezőről biztosított ; de nem hagyok fel a reménnyel, hogy még ráakadok. Keresésére csapatom legjobb részét küldtem ki. — Ha Googooloo és Naga nem fedezik fel barlangját, úgy innen egész Comorin-fokig nincs ember, ki azt megtenni képes legyen. — Igaz, viszonzá William, nincs az országban ahoz fogható vadászcsapat s Googooloo olly biztosan kémei mint egy véreb; azt tartom, hogy ez nála ösztönszerű, ím a csemegénél vagyunk ; kérlek teljesítsd ígéreted s mondd el történetét. — Googooloo története a legkülönösebbek egyike, felelém. Mintegy öt év előtt a legforróbb évszakban Chettagunta vadon sűrűiben vadásztam. Nyomozni a vadat a roppant hőség miatt nem lehetett. Napról napra vártuk már a szélvész kitörését, de azért még is a sürü mélyébe hatoltunk, az éjt egy mocsolya mellett lesben töltendők, mellyhez közel állítólag egy tigris rejtőzött s lefülelte az oda inni járó vadbivalyokat. Gyönyörű vigályos tisztás helyre értünk, mellynek közepén terepélyes indiai fügefa emelkedett. — Körüle egy-egy fa vetett sötét árnyat, mi e helyet egy angol parkhoz tette hasonlóvá. Egy félig kiszáradt mocsárban mindenféle alakú és színárnyalatú orchideák tarkállottak—soha illy tövéren pompás tenyészetet nem láttam s mindezt egy sötét alig hozzáférhető sürü vadon közepén s több mint húsz mértföldnyi távolságra minden emberi laktól. Míg mi e látvány szépségében gyönyörködénk, az ég elsötétült fölöttünk s a távoli dombok felől tompa dörgés morajlott felénk. — Nem sokára nagy esőcseppek jelenték a vihar közelgtét. Meghagytam embereimnek, hogy sátort verjenek, melly alatt legalább fegyvereink maradjanak menten a megázástól, mi pedig egy fügefa alatt kerestünk ernyőt. — Itt egyszerre morgást hallottunk fejünk fölött, a