Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-30 / 3. szám

34 vén, egyik 300, másik 200, a többi pedig még ennél is kisebb számokat mondott s ezt is csak hozzávetőleg. Tegyük föl tehát, hogy a 10 erdőkör — mennyinek t. i. az egész bikki terület jelenlegi fölosztása szerint s aként vehető, hogy minden erdőkörre körülbelül 10,000 hold jut — mindegyikében 200 darab öreg őz maradt meg, mint a mennyi t. i. a legnagyobb valószinüséggel találkozik is : az egész Bikkbeli őzvadálladék 2000 darab magnak maradt őzet mutatna föl. Ezen a 100,000 holdnyi területhez képest valóban igen szerény álladék mellett is nem több mint 500 darab ellő sutát számítván, iigy hogy a másik két harmadba a bakok, meddőn vagy födetlenül maradt vagy roszul ellett suták foglaltassanak : mégis az idei, lehető legcsekélyebbre vett elletéssel a jelenlegi álladéknak már 1000 darabbal kellett vala szaporodnia, és ha ennek egy negyede 750 darab el lövetnék is. még is ajövő évi álladéknak 250 darabbal kellene öregbednie. Ezen létszámnak évről évre progressiv előhaladása mellet, eddigi viszonyainkhoz képest mesés, de az osztrák, cseh és morva erdőkörökben , hol ekkora területről évenkint több száz darab őzvadat lőnek ki, természetszerű s rendes eredményre jutnánk. Ámde igen sokat mondok, ha mind a tíz erdőkörben évenként rendes vadászat által elejtett őzek számát egyremásra 300 darabra teszem, sőt meg vagyok győződve, hogy ámbár vannak erdőkörök, hol évenként 40—50 darab őz lövetik, de van ismét és legtöbb ollyan, hol nagy üggyel bajjal egész éven át alig tudnak megkapni tizet. Kérdés tehát, hová lett a többi, és kérdés : miért nem látjuk az itteni álladékot olly arányban gyarapodni, minőt a mezőnynek rendkívül kedvező volta és a fajfenntartás természetszerű következetessége mellett méltán várhatnánk ? Felelet : télen midőn a nagy hó erős kérget kap s az őz eliramodni vagy épen nem, vagy csak nehezen tud, sokat a farkasok fogdosnak el, nyáron pedig midőn a gödölyék még kicsinyek, a rókák és vadmacskák veszik ki busásan osztályrészüket, aztán az őzvad ápolására melly különben is az egészen védtelen s csupán éberségére és gyors iramodására utalt állatnál kitűnő gondot kíván, nálunk épen semmi figyelem nem fordíttatik; kellőleg kitanult vadászaink nincsenek: minden vad ásztör vény hiányában pedigavadásztéreknek bérbeadása ezeknek végképi elpusztulását vonja maga után. — Ez okok mindegyikéről egy egy értekezést lehetne irnom, a hiányainkat kellőleg ismerő és érző vadászközönség azonban beérendi ez alkalommal a puszta figyelmeztetéssel s mi hamarább egy vadásztörvény alkotását sürgetendi, mellyel együtt karöltve já rand a dúlóvadak elejtéséért eddig vajmi szűken fizetett vadbér fölemelése is, mi által megzilált vadállományaink egyedül is képesek némileg lábra kapni. Most még alig van a Bikknek olly tája, hol őzekre sikerrel ne vadásznának s midőn a nagy hó miatt az erdők belsejéből s a tetőkről leszorúl, a helységekhez közel eső alantabb cserjékben az orvadászoknak és koczapuskásoknak is jut belőle. Legjobb őzvadászatok esnek azonban Szász-Cóburg herczeg cserépfalusi és cserépvárallyai s a szathmári püspökség zsérczi erdőiben , mellyek a Bikknek majdnem egész déli s az alföld felé néző homlokát ellepve, az ügyes és rendszerető erdőszemélyzetnek kitűnő gondossága alatt, felséges és a maguk nemében egyetlen vadászhelyekké alakultak. — Itt nemcsak számos nyalatokról, és a nyári forró szakban a kiszáradásnak annyira kitett déli lejtőkön az esőviz fölfogására alkalmas árkolatok- és sö-