Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-20 / 23. szám

362 úgy a nyúl még fiatal ; ha azonban nem enged, ez bizonyos jele annak, hogy vén. Ha előlábainak ízei nagyobbak, ez szintén arra mutat, hogy a nyúl már vén volt. Fekhelyét könnyű megtalálni, mert a honnét a vadász előtt felkel s tova szalad , ott szokott az többnyire lenni. Rendesen lábaival váj magának a földbe gödröt, mellybe hosszant szokott leguggolni s ha egyszer vagy máskor e fekhelyéből ki is zavarják, rövid idő múlva oda visszatér s így ott ismét fellelhető leend. Hideg időben szabad helyen, hőségben pedig árnyékban szeret a nyúl feküdni, míg őszszel s tavaszszal olly fekhelyet keres , hol se hidegnek, se melegnek kitéve nincsen. — Szántásokon leginkább a barázdákban fekszik s arról mindig bizonyosak lehetünk, hogy a hol egy nyulat felvertünk, ott a másik sincs messze. öreg vadászok azt állítják, hogy a nyúl fekvéséből képesek felismerni, váljon az hím-e, vagy nőstény : ha t. i. fektébén tapsiait feje mellett lógatja le, akkor nőstény ; ha pedig azokat nyaka mellé szorítja hátra, akkor hím. Azt is állítják továbbá, hogy ha valamelly nyúlra szert akarunk tenni, legbiztosabb mód, a mint fekhelyét fölfedeztük, a mellé pálczát szúrni a földbe s erre kalapot tűzni ki ; mert a nyúl a kalapot megszokván, azt ezentúl, ha fekhelyéből kizavarják, mindig szem előtt tartja, s ahoz mindig visszatér A haj tó vadászatnak nyúlra, két neme van, t.i. a szabad földön s erdőben. A vadászati szabályok a hajtóvadászat mindezen nemeinél ugyanazok. Legalkalmasabb idő ezekhez, midőn a hold fogytában van, mert illyenkor a nyulak mindig közelebb kelnek fel. Ezenkívül a szelet is figyelembe kell venni, bár a szabadban ez nem annyira szükséges, mint inkább arra ügyelnünk, hogy a nyulakat azon irányba hajtassuk, a merre véljük, hogy saját ösztönük szerint is leginkább mennének, s hogy a vadászok a mennyire lehet elfedett állást leljenek. Haj tó vadászatok legkedvezőbb időszaka, ha a föld már keményen meg van fagyva, s ha azt hó is fedi, mert így az őszi vetésekben kárt nem teszünk ; erdőkben ellenben mindig csak november vége után van ennek ideje, mert csak ekkor megy oda a nyúl, s mert minden vad fagyos földön inkább fut a vadász elé, mint meleg idővel. Ha a fákat hó fedi nem szabad erdőben hajtóvadászatot rendezni. Szabadban a hajtókör rendesen 200 holdra szokott terjedni s bár ez mindenesetre a vadászok számától függ leginkább, még sem igen szeretik azt nagyobbra venni, nehogy a szomszéd hajtásokat kelletén túl nyugtalanítsák. Erdőkben ellenben a kör mindig a lehető legszűkebb legyen, s csak ritkás helyeken lehet tágabb, mert különben a nyulak kiszöknének belőle még mielőtt a vadászok állásaikat elfoglalták, bár ezek sohasem kelnek fel olly korán, mint a félénk rókák és özek. A kör nagysága azonban itt legfőkép az erdőt képező fák minőségétől függ, mert ritkább ágak között s átalán ritkább erdőben ugyanazon hajtószemélyzetböl sokkal nagyobb kört alakíthatunk, mint ott, hol a sűrűség a látást korlátolja. Fő szabálya a haj tó vadászatnak legelsőben, hogy a nagyra terjedő s hosszan elnyúló köröket kerüljük, inkább több körbe oszoljunk és hogy ügyeletünk legyen arra, ne hogy a hajtók nagy zajt okozván, a szomszéd hajtásokban levő vadat zavarják s felriaszszák. E hajtók gyakorta azt hiszik, hogy minél nagyobb lármát, ko-