Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-10 / 22. szám

350 Nem egy a farkasok közül hengeredik szétrúgott állkapczával s összezúzott fővel a homokba s ha életben marad, bizonyára napjai fogytáig emlékezend az alföldi ménesek szilaj lovaira. De ezek is megadják harczaik árát ; a mint azonban a vadászok segítségökre jönek, újra a legvadabb öldöklést viszik véghez a vakmerő farkasok közt. Az életben maradottak végre, látván, hogy itt nincs maradásuk, csapatokba egyesülnek s a puszták széleire húzódnak, hol fák s bokrok közé rejtőznek. — A vadászok csakhamar követik őket ; a kürtök megszólalnak : nossza, rajta ! — ez ám csak a vadászat. A derék paripák patkói alatt csak úgy reng a föld s ezek lovagjaik haragjának és sarkantyúinak feltüzelő befolyásától indítva, víg nyerítéssel üldözik halálos elleneiket, mellyek, mint vésztől felzaklatott felhők, szélednek el s keresik minden irányban menedéküket. Az eféle hajtásoknál mutatkoznak a magyar lófaj legkitűnőbb tulajdonai : erő, gyorsaság, kitartás és ügyesség. — Gyakran előre iramodik egy-egy csikós s elveti lasso - ját, mire ha a menekvőt nyakon vagy lábon hurkolta, egyet fordúl lovával s így foglyát vagy megfojtja, vagy csontjait töri ketté. Az e módon begyakorlott lovas és ló, világos, hogy háborúban a legjobb könynyü lovasságot képezi. —Tetteiket, mellyeket véghez visznek, valahányszor őket az események csatatérre szólítják, a világ eléggé ismeri. Kitűnő lovaglási ügyességüket tanúsítja továbbá a mód is, mellyen a legszilajabb lovat engedelmessé teszik : csendesen lopóznak a megtörhetlen vad ló mellé s ezután rögtön hátán teremnek ; mire a ló megijedten, horkolva fut tova szokatlan terhével. Sem gyorsaság, sem ugrások nem segítnek már illy énkor rajta, mert a csikós, mintha hátából nőtt volna ki, úgy haj hászsza árkon , bokron, sziklán (!) át lovát, míg ez végre fehér tajtékban úszva, gőzfellegbe burkoltan , magát megadja. Ezután a csikós leszáll róla; könnyű féket tesz rá s diadalban vezeti haza. — Legnagyobb baja illy alkalomnál az lenne, ha pisztolyát elvesztené, mert ö ettől megválni nem képes. A csikós legnagyobb szenvedélylyel a lóverseny iránt viseltetik. E czélra gyönyörű pusztáin valódi minta-lovakat nevel, mellyek gyorsaságban az angol lovat majdnem felérik. Evenkint többször is berándúlnak Pest vidékére s más helyekre, hol a nemesség nagyszerű lóversenyeit tartja s nekik alkalom nyílik, lovaik gyorsaságát és saját ügyességüket tanúsítani. Ok lovaik iránt azonban nem olly gyengéd érzelműek mint az arabok, mert bármelly alkalommal örömest eladják; s így a versenypálya gyakran lóvásár-térré változik. Bár sivár pusztáján, majdnem minden összeköttetés nélkül, magára él a csikós : a társszellem mégsem hiányzik nála. — Vasárnapokon több mezővárosok lakói összejőnek sa duda és czitera hangjai mellett járják nemzeti tánczukat. Néha festői csoportokba ülnek össze s lelkesülten hallgatják a mesélő szavait, ki nekik M i 1 о csodatetteit, őseik dicsőségét vagy bösköltöik énekeit adja elő.