Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-10 / 22. szám

346 pohár borovicskára állani. Esti nyolcz óratájban lehetett s a mint a fogadóhoz közeledtem , alig bírtam lovamat a fékkel megtartani. Lépésből kurta ügetésbe ment át, de a kapualj lámpása alatt egyszerre megállt. „Hej , pinczér, pohár borovicskát !" kiálték ; a fogadós maga hozta el az italt; lovamat megnézte , kidicsérte — s ezzel tovább mentem ; azonban sehogy se bírtam elképzelni, mi történt lovammal — nem volt gyors ügetésnél csendesebb iramban tartható s midőn az országútról a majoromhoz vezető fiókútra fordultunk be, még sebesebben ment ; én pedig — nem lévén alattam nyereg, egyszerre csak lefordúltam róla az út sarába ; de az én lovam tovább ment, bevágtatott udvaromba, hol az istállóajtónál megállott s elkezdett nyeríteni, mintha csak az ördög volna vele. Feleségem kijött a lámpással s kantározott lovat látván lovas nélkül, megszeppent. Aggodalma azonban nem sokára eloszlott, a mint sárosan bár, de sértetlenül értem az udvarba, lovamat mindnyájan megbámulták, jól alája almoztak, megabrakolták, enni vetettek neki s ott hagyták éjszakára ; de én még sokáig eltöprenkedtem azon, miért volt az a ló olly nyugtalan, mikor haza felé közeledtünk, ez nekem olly furcsának látszott. Megviradván, öt órakor már az istállóban voltam s a lovat egészen rendben, jászlát pedig üresnek találtam ; megivott egy kanna vizet, megette zúzott bab- és zabból álló abrakját, aztán szénájához látott; munkáját jól végzé s egészen elégedett voltam vele. Körülbelől egy hét múlva liam egyszerre ezt mondja: „Apám, a fekete bokái nagyon kezdenek szürkülni!" Kinevettem őt, de kisült hogy igazsága van s közelebbi vizsgálatra kisült az is, hogy fekete szőre lassanként pejre változik s végül két bokája tökéletesen megfehérült. Nem lehetett többé kételkedni, a vén Pejkó ismét előttem állott régi természetes szőrében. Mit tehettem'? boszankodni? Nem biz én, sőt majdnem könnyekig indúltam meg s valósággal örültem régi kedvenczem visszakerültén. Ismerőim evődtek velem, de a ló végre is az utolsó krajczárig megérte a pénzt. Megette abrakját, jó állapotban maradt s jobban végezte munkáját, mint sok fiatalabb ló. A csiszárok olly ügyesen készítették ki s olly jól ráspolyozták meg fogait, bogy ők kivitték azt, mi kovácsomnak nem sikerült, t. i. kigyógyították az abrakválogatásból, vagyis abból, hogy abrakja felét elszórta, felét a jászolban hagyta. Még aztán öt évig meg volt e lovam s bár az utolsó évben ismét visszaesett régi bajába, még sem bántam meg soha, hogy hatvan forinton adtam el s új szőrrel háromszázharmincz forinton vettem meg. L ő j e I e k. A czélbavett vadon azonnal a lövés után észrevehetjük, váljon golyónk talált-e s a testnek mellyik részébe hatolt. Az erre mutató jelek a következők : 1) Ha a nyakcsiga vagy hátgerincz van keresztül lőve, akkor a vad azonnal felbukik s fel nem kel többé. 2) Ha a golyó a nyakcsigát csak részleg sérti, vagy a gerinczböl kiálló csontok valamellyikét töri el : akkor ugyan hasonlag rögtön összerogyik a vad, de csak-