Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-10 / 22. szám

347 hamar ismét magához tér s csülökre kap, kivált ha a vadász nem siet neki minélelöbb a kegylövést vagy kegyszúrást megadni, vagy ha ezt nem lehetne, hátúlsó inait átmetszeni. 3) Ha a golyó valamellyik láb szárcsontját zúzta össze, akkor is lerogyik s pedig azon oldalra, mellyen lába sebesítve van ; de azonnal ismét odább áll s illy esetben a vérebnek kell azt utolérnie s megállítania, mert az e módon sebesített vad gyakorta igen messzire elmegy, mielőtt letelepednék. 4) Ha a golyó a test előrészét fúrta át, akkor a sebzett vad rendesen magasra szökik fel, de mindjárt odahagyván a csapatot, valamelly bokrot vagy sűrűséget keres, hol letelepedhessék. 5) Ha pedig teste hátúlsó részébe hatolt a golyó , akkor hátúi kirúg, eliramodik s hasonlag nem sokára letelepedik. 6) Ha a golyó a test középtájába ment, akkor a vad rögtön összeborzad, odább áll, néha pár pillanatra megállapodik, azután menhelyet keres s letelepedik. 7) Ha szivét találtuk, akkor is hevesen összeborzad, pár nagy szökést tesz, azután futás közben összerogy. 8) Ha pedig elhibáztuk, akkor a szokott módon odább áll s többnyire, midőn már magát biztosságban véli, az ügyetlen vadászra visszanéz. fiiagyar csikósok és farkasvadászatok a pusztákon. E czím alatt közöl berlini collegánk a „Blätter über Pferde und Jagd" egy mulatságos czikket Freiherr von H. aláírással, mellyet lapjainkba átvenni nem vélünk érdektelennek, hozzá csatolván egyszersmind az említett lap szerkesztőjéhez küldött észrevételeinket. A perczben, midőn mindnyájunk szemei a magyarországi eseményekre szegezvék, nem leend érdektelen olvasóinkra nézve, ha figyelmüket a magyar néptörzs egyik eredeti, kevéssé ismert, de igen érdekes ágára irányozzuk. A csikós, ez erőteljes, bátor néptörzs, mint vadász, pásztor, jockey s szükség esetében mint katona is, a Dunától délnek elnyúló sa Vág és Tisza partjaitól egész a török határokig terjedő roppant síkokat lakja. E síkok, mellyeket pusztáknak neveznek, Európa szívében, hol a művelődés a görögöktől s rómaiaktól ered, az Ukrajna vad sivatagait, a venezuelai Llanos-okat, az Oregon Prairie-it s a buenos-ayres-i Pampas-okat valósítják. Vad lovak megszámlálhatlan ménesei lakják ezeket, mellyek, a mint őket az Isten teremté, szabadon bolyongnak a tág rónákon. Akilátást csak imitt amott egyes tölgycserjék gátolják s nyomorú mezővárosok, tanyái e vakmerő lovasoknak s nomádoknak, kik büszke függetlenségüket ama sivár legelőkbe temetik, melylyeken a legszebb, legnemesebb állat, az embernek e kedvelt szolgája s kísérője lakik. A méltóságos csendben, melly a pusztákon uralkodik, csak néha látja a csikós