Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-30 / 21. szám

334 gyakran még kiabálva s kapálódva kérlelhetlen rablójának szájában tűnt el ezzel együtt a sűrűben. Ha velem lett volna fegyverem, megmenthettem volna illy esetekben számtalan kis kócsagot, de nem akartam halálukat gátolni, mellyet éhségben s szomjban előbb utóbb még nagyobb kínok között úgyis elértek volna. E kócsagrablók azonban ha egyelőre büntetlenül űzhették is zsarolásaikat, azoknak mindemellett bizonyosan megadják később az árát, mert a kócsagos tulajdonosának saját felügyelete alatt állván, cz kerülőjét minden eféle hivatlan vendégre nézve tökéletes teljhatalommal ruházta fel s így, hajókor reggel a tág kertben puskadurranást hallottam viszhangzani, már előre tudtam hogy ismét égygyel kevesebb a tolvaj. Megérkezésem előtt pár nappal a kerülő egy illy egész rablócsaládot irtott ki, mellyeknek bőreit háza előtt tette ki száradni. Leírtuk a kócsag legkedvezőtlenebb tulajdonát, azt t. i. hogy magzatait, ha veszélyben vannak, nem segíti : a nélkül hogy ezen, mindenesetre kevés anyai szeretetről tanúskodó tulajdont, bármivel is igazolhatnék, menthetnék ; s ha a kócsag kicsinyeit magukra hagyja midőn kiesnek fészkökböl, ez csupán a valamennyi lénynek közös tökéletlenséggel menthető ; de bőven helyre hozza e gondatlanságát azon szerfeletti szeretettel, melylyel fészkében maradt aprait ápolja s neveli ; mert alig hogy ezek kikeltek, hím és nőstény minden ügyüket kényelmük fentartása s élelmök megszerzésére fordítják s ez azon időszak , mellynek tanulmányozása legtöbb élvezetet nyújt. A kócsag, ha már érett korát elérte, ép úgy mint a teve , kigyó s számtalan más állat, napokig sőt hetekig is ellehet ital nélkül ; de ez alig van így míg kicsiny , mert lehetlen még csak képzelni is azon siketítő zajt, mit az aprók fészkeikben elkövetnek, lia a felett közel hozzájok valamelly vén kócsag elrepül. Felemelkednek hosszú vékony lábaikon , kinyújtják nyakukat , szétnyitják csőrüket s minden kitelhető módon, minden lehető hangváltásban kiáltanak, melly krá krá krá| kiáltások annál hangosabbaká válnak , minél inkább közeledik a várt jövevény s minél inkább valósúl a csalódás, melly , minthogy igen gyakori, tökéletes zűrzavart okoz ez apró madarak között, annyira , hogy néha e lármába az egész kócsagos fiatal lakói mind bele szólanak. Mintegy 20 lábnyira azon helytől, mellyen mint mondám, a kócsag tanálmányozását tűztem volt ki czélomúl — rendesen ülni szoktam, három vastag ágnak villájában óriási fészek függött s pedig olly biztos helyzetben, hogy benne az egész költés minden veszélyt kikerülvén , három kócsagfi, feldíszítve sajátságos fejékével, fitymálva nézte a szelet és zivatart s valószínűleg meg levén nyugodva helyzetük felett, egész gondjukat begyük szükségleteire fordították. Valahányszor valamelly vén kócsag közeledett, haskegyeletök hangos és széthangzó kiáltásokban tört ki s ha ez csak valamelly ik szomszéd volt, akkor haragosan fordúltak utána borzas fejecskéik s követték röptét zavaros szemeik, míg látván, hogy csakugyan távozik, türelmöket egészen elveszítve egymást kezdték csipkedni, taszigálni, vagy felkapaszkodtak egymásra s ez alatt a kerepléshez egészen hasonló jajveszéklést vittek véghez. De milly öröm, milly gyönyörűség váltotta fel e haragot , midőn apjuk vagy