Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-30 / 21. szám

333 A franczia kócsag. (Vége.) A mint a kis kócsag annyira fejlődött, hogy kikelhet, feltöri maga a tojás héját s abból vagy saját, vagy anyja segítségével kibújik. E héjat azonnal kivetik a fészekből s annak helyét most már az idomtalan kis kócsag foglalja el, mellynek egész testét, de főleg nyakát s fejét sárgás, hosszú szálú, durva pelyhek fedik , míg lábai s fara egészen meztelenek. Idővel s a mint inkább növekedik, e pelyhek hamúszínüvé válván , fejét mint vaiami borzas vendégbaj köröskörül befedik. Az első tollak hátán bájnak elö, azután szárnyainak felső oldalán; míg a szárnyak evező tollai s a farktollak a legutolsók, valamint a fő hátulsó részén is a pelyhek legtovább maradnak meg. A búb csak a harmadik év kezdetével mutatkozik. Ha a tojások az orvmadaraktól szerencsésen mentek maradtak, most ismét a szelek s a kócsagfiak saját ügyetlensége ezeket számtalan veszélynek teszik ki, mert alighogy e kis állat lábra kel, azonnal szokásává válik a fészek párkányán álldogálni s így a fészeknek legkisebb megingása, valami ügyetlen mozdulat, vagy egy ágacskának eltörése által elveszti egyensúlyát s hosszú gyenge lábain nem levén képes magát fentartani, ha szerencsétlenségére nem a fészekbe esik vissza : vagy a földre zuhanván agyonütödik, vagy valamelly ágon fenakadván, éhen hal, mert anyjában s apjában nincs azon ösztön, hogy segítségére mennének s ott hagyják ügyetlenségének áldozatául. Volt alkalmunk kis kócsagot látni, melly vagy lábával vagy nyakával fenakadva, csak néhány arasznyira a fészek alatt fügvén, rugdalódott kis lábaival s kapálódott szárnyacskáival a nélkül, hogy anyja, mellynek csupán csőrét kellett volna kinyújtania, hogy elérje, csak észre is vette volna kínlódó magzatát ; más kócsagfiak ügygyei bajjal gázlódnak a vízben, vagy a magas fűben ; mások ismét, a valamivel nagyobbak, kivergődnek a kócsagosból s valamelly fa ágán, vagy patak mellett várnák az éhhalált, ha azt a rókák, görények , nyestek stb., mellyek éjjel nappal a kócsagos körül csavarognak, meg nem előznék. A fiatal kócsagoknak ezen, amúgy is válságos korában, az összes dúvadak mintha ellenük összeesküdtek volna, mindig a kócsagos körül lelhetők : a rókák az egész vidékről összegyűlnek, csapáik mindenfelé, főleg a lágy s vizenyösebb helyeken láthatók s tanúskodnak éji látogatásaikról ; éji látogatásaikról mondjuk, mert nappal a bokrok s bozótok közt keresnek menhelyet s csak a legbátrabbak merészelnek, ha épen az éhség bántja, illyenkor is előkoncsologni. Gyakran — írja L. de D. — ha valamelly vén fa törzsén ülve, vagy valami sürü bokorban elrejtve tanulmányoztam a kócsag szokásait : váratlanúl ágak roppanása vagy levelek csörrenése ütötte meg füleimet s azonnal meg is pillántám róka mestert, a mint orrát magasan tartva, füleit előre szegezve, szemeivel kémlelve csuszszant s meg-megállván, egy lábával a légben, vizsgálta a tájat s mintegy kérdezte a szellőt, melly csakugyan meg is hozta neki két vagy három dermedt kócsagfi bűzét, s nem sokára azután ismét megjelent, fogai között hozván zsákmányát, melly