Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

27 Elősorolt szerény tervemre lehetne ugyan ellenvetni, mikép ez egy minden rendszer nélküli lótenyésztést eredményezne s egy megnevezhető különálló lófajt mégsem állítanánk elő. Erre azonban azt felelem, hogy honunk jelenleg egy külön álló lófajjal, úgyszólván nem bír, ezt tehát teremtenünk kell. — Kezdenünk pedig fődolog ott s azzal, mire az általános többségnek van legnagyobb szüksége. — Ha a tervezett módon választjuk meg a kanczákat, azok alkalmas mének által fedezve, ivadékaikban, magoknál minden esetre jobb s nemesebb fajt fognak eredményezni — s így lassanként, midőn már kisebb gazdáink is hozzá szoktak a jobb s nemesebb lovak kezeléséhez s illetőleg birtoklásához: foghatunk a faj nemesítéséhez s rendszeresebb tenyésztést hozhatnánk létre. Mint már azonban felebb említém, az által is, hogy a ménlovak kizárólag mindig csak egy vidéken lennének használandók s tehetlenségök esetében is hasonfaj lóval váltatnának fel, minden egyes vidék saját jellegű lófajjal bírna. Egyelőre elegendő lenne azon eredmény, lia a most annyira ritka, edzett, dolgozó és egyúttal könnyű katona lovak hiányán tetemesen segítenénk. Mi az egész tervezett közös országos ménes kezelését illeti, az pénzbe épen nem kerülne. Mert 1-ször a ménlovak úgyis meglévén, azoknak élelmezése valamint kezelése mindenkép elkerülhetlen ; 2-szor mi az elárverelt lovak feletti számadást, illetőleg az évenkénti kamatok beszedését illeti, azt megyénként a polgárihatóság a legkönnyebben eszközölhetné s vihetné s végre 3-szor mi a jutalmazásra szükséges kezelő bizottmányokat illeti, ezeket legtöbb helyen, mint már említém, a fennálló gazdasági-egyletek, kétségkívül a legnagyobb készséggel, pótolnák, hol pedig illyes egyletek nincsenek, szeretem hinni, hogy az illy megyékben lakó s szakértő egyének minden díj nélkül örömest fognák szolgálatukat illy nemes czélra felajánlani s egypár napot ez ügynek szentelni. A második és pedig főkellék tehát, hogy jó lovakat nevelhessünk: t.i. a jó anyakancza, elősorolt tervem szerint meglenne szerezve. Mi a harmadik kelléket, t. i. a lovak jó tarthatási módját illeti, ez nehezebben eszközölhető, a mennyiben azonban kisebb birtokosaink s gazdáink nem lesznek kénytelenek lovak vételére az olly szük pénzt befektetni, gazdasági viszonyainkban némileg ez által is lendületet kapván, mind érdekök, mind a jutalomrai vágy elégösztön lesz arra, hogy kanczáikat s később csikóikat, lehető kedvezően tartsák. Elősorolt szerény nézetem szerint a pályakérdés azon pontjára „m i к é p e n lehet Magyarországban a lótenyésztést legczélszerübben előmozdítani?" tekintve körülményeinket s a dolgozó lófaj legnagyobb szükségletét, továbbá annak sürgetősségét, lehetőleg megfeleltem, már csak azért is, mert a pályakérdés azon második és főkellékéről „miké pen lehetne a lótenyésztést legtartóssabban is előmozdítani?" kezeskedik azon körülmény, mikép tervem szerint az engedményezett 250,000 ft töke, örökre biztosíttatván, nem hogy csorbulásnak, de gyarapodásnak nézhet eléje, melly körülmény szerintem a sikert lehetőleg biztosítja is. —Mi pedig a kivitel lehetőségét illeti, erről az egész terv egyszerűsége legjobban kezeskedik.