Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

28 Nem lévén czélom tervemet szóhalmazokba burkolni, azon hő óhajtással zárom be soraim, vajha ezen vagy más terv szerint, mielébb siker koronázná a czélba vett nemes törekvést. A havasi fehér nyúl. A fehér nyúl, mellynek a franczia-svajezihavasok közt blanchon a neve, a közönséges nyúlnál kisebb, futói azonban hoszabbak, mi alkatát inkább a tengeri nyúléhoz teszi hasonlóbbá. — Húsa keményebb de kellemesebb izü, mint a szürke nyúlé ; én legalább annak találtam , bár nem tudom, nem vesztegette- e meg Ízlésemet az egy napi fáradalom, az éles hegyi lég s más élelmiszer tökéletes hiánya, mellyek összevéve a fehér nyúl húsát rendkívül ízletessé tehették. Soha sem felejtem el ama bográcsban sült blanchonszeleteket, mellyek egyegy hegyi lakos kunyhója előtt rakott tűzön készültek. Mindenki a legnagyobb étvágygyal látott hozzá s bár fehér nyúlunk mindannyiszor más és más modorban volt elkészítve, mi azt mindig a szakácsság mestermüvének tartottuk. A fehér nyúl a magas hegyek ama helyein tartózkodik, hol a hó az év kilencz hónapján át s néha még tovább is megmarad. A gondoskodó természet az állatokat többnyire az általuk lakott térség színével ruházza fel, így a fehér nyúl is annyira hószínű , hogy a leggyakorlottabb vadőr szemének is dolgot ád felismerése. — S midőn júniustól septemberig a hegyek csúcsait elhagyja a hó és azok szürkés színbe öltöznek : a fehér nyúl is , melly e névre akkor már nem érdemes, fehér szinét a talajéhoz hasonló szürkével váltja fel. És akkor sem könnyebb megkülönböztetni a kövek közé lapult állatot, mint telente a hóvaczkában fekvőt. Ezen átalakulás, melly sokak előtt szinte mesésnek tűnhetik fel, nem lepi meg azt, a ki tudja milly könnyűséggel ölti fel a nyúl lakott területe szinét. — Nyaranta, midőn rövid időre szürke bundáját vette fel, a blanchont a közönséges nyúltól hasa és nyaka különböztetik meg, mellyek mindig fehéren maradnak, mig az utóbbinak hasa és nyaka többé kevésbé rötes, valamint a két előlába is. A bérezek kopár csúcsairól, téli tanyájáról, nyárra az alább fekvő erdőkbe jő le a fehér nyúl, hova őt az árnyék és hüs rejtek édesgeti. Akkor aztán ép azon helyeket lakja, mellyeket a nyírfajd s ez utóbbiakra vadászva nem egyszer bukkantam már fehér nyúlra is. A törpe hanga és boróka levelei közé lapúlva hevernek s mig a közönséges nyúlaknál is vadabbak, távolabbról kelnek s könnyebben jönnek zavarba ; példáúl ha hirtelen riasztják fel a kutyák, olly hanyatthomlok rohannak, hogy felbukva gyakran több ölnyire is elvágják magukat. Az ember szinte hajlandó volna hinni, hogy készakarva teszik ezt; ámde azonkívül, hogy a haladás e módja rájok nézve épen nem lehet kellemes, olly gyakran vágódnak szirthez vagy fához, hogy ez részükről ízlés dolgának alig tartható. —- Bármiként legyen is ez, mindig meglepő látni mint gurúlnak ; s ha az ember el is hibázza a lövést, első pillanatra azt hiszi, hogy találta a vadat s csak akkor látja tévedését, midőn ez ismét lábra kap s gyorsabban fut mint azelőtt. Illy csalódásokon nem egyszer nevettem más rovására, midőn t. i. nem más nevetett az enyémre.