Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-20 / 17. szám

270 zott, vagy hamvaskékkel vegyített tollazat fedi; a többi test egész a főig s szemekig hasonlag csíkozott de sötét kék tollazattal van fedve, melly a nyaktól kezdve a fő hátulsó részéig hegyes, lelógó búbba fut össze. Nyaka fehér, hamvassal vegyítve; háta közepét kékes hamuszínű s néha aczélszínü tollak fedik , mellyek közelebb nyakához fehérbe mennek át. — Torka, álla, begyének és hasának közepe, valamint czombjainak belső oldala tiszta fehér; nyakának két oldalától lefelé feketés csíkok vonulnak szárnyáig, míg begyének oldalai tiszta feketék ; szárnyai kékes hamvasok , feliér szélekkel ; fai'ka alúl sötét, kékes hamúszínü, felül világosabb, csőre szenynyes sárga, felül, két oldalán s hegyén sötétebb színezettel. — Fejének csupasz része szintén kékes hamuszínű, czombjaié nyáron veres, télen halovány sárga. — Lábai alúl barnás sárgák, felül hamúszinüek. — A fiakócsagnak, míg még nem vedlett, egész harmadik évéig nincs búbja s válla körül is csak rövidek tollai ; teste egészen fekete, csupán nyaka hamvas ; csőre felül barna, alúl sárga, lábai feketék. — Első vedlés után színe mindig világosabbá lesz, fehér tollai a feketék között előbújnak s mindig hosszabbra nőnek ; a vékony rojtos tollak pedig előbb vállain s csak azután mutatkoznak nyakán, legutóbb fején. Ennyit mond Degland említett müvében a francziaországi hamvas kócsagról. (Folytatása következik.) Az amerikai vad lovak. Azon roppant, uratlan lófalkák eredete, mellyek valaha Amerikában még elterjedtebbek voltak mint jelenleg, egykor a tudomány egyik kérdése volt. — E kérdés ujabb időkben tökéletesen megoldatott. Midőn a spanyolok az újvilágban megjelentek , leginkább lovaik által rettenték el a benszülötteket. Soha ind még illy nagy szárazföldi állatot nem látott s néhány lovas ezereket szalasztott meg közülök. Minden körülmény kedvező volt az amerikai lótenyésztésre ; égalj , föld és termények olly alkalmasak voltak, hogy a behozott lovak kevés idő alatt hihetlen sokaságra növekedtek ; a felfedezés első tizedeiben egy-egy lovat egész 5000 aranyon vettek és adtak el ; azonban ez ár 1530 körül, midőn Pizzaro Perut támadá meg, 500—600 aranyra szállott. E lovak némellyei a telepitvényekröl elszökvén, az Antillák erdeiben kóboroltak, hol a tövér növényzet s a nagyobb ragadozók hiánya, tökéletes biztosságot nyújtott. — Az első század végével San-Domingóban és Cubában igen sok vad ló népesitó a vidéket s hasonlón baladott a szárazföldön a lócsapatok terjedése, midőn a hóditók előre nyomultak. Különösen pedig a La-Plata és Rio-Negro közötti téreken nyugatra egész az Andesig voltak azok elterjedve. Azonban nem egészen bizonyos hogy mikor és honnan erednek a Buenos-Ayres környékén lévő vad-fajták, mellyek idő folytán egész a Magelbaen csatornáig s északra Paraguay-nak Savanna-ig tenyésztek. Egy rege azt állítja, hogy a spanyolok 6 darabot elbocsátottak ; azonban igen valószínű, hogy a portugallok nyugoti telepitvényeiből erednek e lófalkák. Történetileg áll, hogy az első expeditio, melly a Plata folyamot tűzte ki czéljául, (Petro de Mendosa-é 1535.) 2600 katonán kivül 72 lovat vitt magával, és hogy a paraguay-i