Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-20 / 17. szám

__ 271 _ történetírók egy század múlva a lófalkákat mint egészen közönségeseket említik. — Kevéssel a pusztító forradalom kitörése előtt (1809.) igen sok birtokos volt a pampas-kban, kik 2000-nél több vadan csatangoló de bélyegzett lóval birtak. A polgárháború megritkította ugyan számukat, azonban mégis igen nevezetes marad egy eredetileg szelíd állatfajnak illy nagy mértékbeni kiterjedése s honosítása egészen idegen égalj alatt. A „cultura" azonban kiirtá lassankint az első században alakúit antillai lófalkákat ; de Észak-Amerika délnyugoti részén egész mostanig megszámlálhatlan elvadult ló tenyészik. — Ezek ismét a spanyoloknak texasi és floridai felfedező útjok alkalmával szaporodtak el s később egész Californiá-ig elterjedtek. Külső alakjukra nézve az amerikai vad lovak az ázsiaikhoz (Tarpan) épen nem hasonlítanak, mellyek habár nem is vad lovaknak, de még is a kihalt ősjelleg maradékainak tekintendők. Az amerikai vad ló némileg magán viseli törzsének, a spanyol lónak főjellényeit, melly alkalmasint a phoeniciaiaktól s Carthagotól származik, Afrikából Spanyolhonban elterjedt s a római kormányzók által behozott fajtákkal vegyült. Nagy, szabadon csatangoló falkákat képeznek, mellyeknél (Azara számítása után) 100 darab között 90 világos pej 10 sötétpej akad s legfölebb 2000 között egy egészen fekete; tarka és szürke vehető bár néha közöttük észre, azonban ezek nem a puszták fiai, de a telepitvényekböli szökevények. Azara a világos pej szint tartja az eredetinek, mivel a magára hagyott nemzedék is e szint nyeri idő folytán. Életmódjukra nézve annyiban különböznek az ázsiaiaktól, hogy a szelidités némi nyomai az előbbieken még is észrevehetők, a mellyeket részint elődeik, részint pedig ők nyertek , midőn a pampas к híres lovagai a gauchos-ok által megfogatnak, szolgálatra kényszeríttetnek s ismét szabadon bocsáttatnak. Bár nagy falkákban élnek, de vezetőjük tevékenysége s hatalma csekélynek látszik ; a vezérmének csak kis és közvetlen hozzájuk tartozó családdal vannak közülvéve s nem is bírnak azon rendkívüli érzék finomsággal, melly az ázsiai tarpannak a legkisebb veszélyt is észrevehetővé teszi. Kevés ellenségük van, mert az amerikai puma leginkább fán leskelődik s a síkságra kimenni nem igen merészel, hol a roppant falkák rúgása öt körükből úgyis eltávolitaná. Ha azonban felfedeztetik, a mének reá rohannak s elgázolással igyekszenek veszélyes ellenüktől menekedni, mig a többiek magukat rugdozással védik. -— Az embert nem félik, bár átalában bátortalanak s mintegy tudni látszanak, hogy egyedül a mének veszélyeztetvék. —Ez utóbbiak nem ritkán a pampas-kon átvonuló utasokhoz közelednek s nyerítve üdvözlik megterhelt rokonaikat, őket a szökésre látszanak felhívni, míg végre emelt fővel és farkkal tova suhannak. A pampas-k elvadúlt lovainak életviszonyai nem engedik meg azon tulajdonok kifejlését, mellyek az egészen szabad s emberrel soha nem érintkező tarpant tüntetik ki. Azonban egyik különös tulajdonuk , valamint ezeknek úgy az északamerikai prairie-lovaknak a rögtöni megijedés , melly százakat ugyanegy pillanatban hajt hatalmába s őrült és akadályozhatlan futást eredményez. — Murray tanuja volt egy illy s éjjel valóban félelmes eseménynek. Eleintén csak tompa moraj , melly fokonként növekedett s végre a vihar dörgéséhez lön hasonlóf, jelenté s kiséré egy villámsebességgel vakon rohanó lófalkának elvonultát, melly az utazási tanya sátorait felforgatta s a lángoló őrtüzektől sem ijedt