Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-20 / 17. szám

269 velttek voltak, annyira, hogy azokkal nyereményes kereskedést űztek s rólok Belon du Mans „

Histoire de la Nature et des Oyseaux

u czímü munkájában azt mondja :L'on a eovtvme de faire grand traffic de ses petits, qvi montent ivsqves à grandes sommes d'argent." E körülmény tanúsítja, mennyire változik az ízlés, mert mí a mai világban épen fel nem érthetjük, mi kellemest lelhettek őseink a kócsag húsában s hogy adhattak nagy összeget ezen olajos és mocsárszagú eledel élvezeteért? Úgy hiszszük Edvárd angol király gyűlöletét is nem gyávaságának s aljasságának, hanem inkább undok ízü húsának köszönheti a kócsag. Bármikép legyen a dolog, ma már a kócsagot sem a vadász, sem a kereskedő nem becsüli; ö azonban bölcsebb az embernél s bár szerényebb tekintélyben, de nyúgodalmas életben könnyen feledi hajdani dicsőségét. « Voltak ugyan kik régi becsét fel akarták mintegy éleszteni, de ezeknek kísérletei nem sikerülvén, egy író azt mondja, hogy e miatt a kócsagok visszavonúltan kerülik az embert, kinek többé sem hasznára, sem boszúságára nem lehetnek. Fél századdal ezelőtt a hessen-darmstadti nagyherczeg még vadászott kócsagokra, a Harz erdő szikláiból került sólymaival; napjainkban pedig Hollandban alakúit egy solymár társulat, mellynek első eredményei fényesek valának. — E társulat sólymait Norvégiából hozatta s azokat az újra felélesztett régi eljárás szigorú szabályai szerint nevelte. — Az északhollandi s frieslandi mocsárokban számtalan volt a kócsag s így egy vadászat a másikat követte, mellyeknek híre messze elterjedt, minthogy azokról a hírlapok országszerte szólottak. Mintha csak a régi solymárok keltek volna fel sírjaikból s töltötték volna be a sport élvezeteinek egy rég elhagyott hézagát. S a batáviaiaknak jutott a dicsőség, a hűbéri életnek e nemes emlékét felébreszteni. Hova lett e társulat is ? azt senki sem tudja; Amsterdam s Rotterdam lakói már csak hírére sem emlékeznek s sólymok és solymárok eltűntek, mintha akár porrá változtak volna. — A kócsag is elveszté értékét mind a vadászatra, mind a konyhára nézve s csak a természetvizsgáló az, ki még néha a régi idők ez elfelejtett hősével foglalkozik. A kócsagok fajai (ardeidae) számtalanok, de ezeknek csak egyike tölti az év bizonyos részét Francziaországban s csupán erről szólandunk ez úttal bővebben. - E szárnyasok legsikerültebb leírását adja Degland „

Traité d'ornithologie européenne" czímü, nagy tudományos jártassággal írt müvében, mellyben ide vonatkozólag így szól : A hamvas kócsagnak (ardea cinerea ; héron gris ou cendré ; az egyetlen faj, melly Francziaországban találtatik) csőre egyenes és hosszabb fejénél; lábai a csukly ón felül jó darabon csupaszok ; nyaka nyúlánk , hosszú; tollai feje hátulsó részén hosszúk, egyenesek, rojtosak s lelógó búbot képeznek. — Tollazata hamvas, többé kevesbé kékbe játszó színű s tollainak szára jóval hosszabb az ember közép újjánál. Testének hoszsza egy métré s pár centimétre. Hímnek és nősténynek hátúlsó részét sürü, hosszú, tiszta fehér színnel csíko-