Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

22 illető szakmájuknak megfeleljenek, ugy hibázik bárki, ha fogatánál lovai vérmérsékére s azoknak miképeni befogására nem tekintene. Helyes tapintatot tapasztalásból könnyebben sajátithatunk el, mint elméletből. A fogatok körüli némelly egyéni nezeteimet bátor vagyok ezért közleni; nem tulajdonítván azonban magamnak tanári tekintélyt, annál kevésbbé, mert hála a magyarok istenének a parókás és pápaszemes doctori korszak ugy látszik lejárt. Kettős fogatoknál e következendőket vélném, tapasztalatilag megemlítendőknek. Városi kettős fogatnál megkivántató, hogy lovaink nagyok legyenek s 15—3 vonalon alól semmi esetre. Fenn költ s büszkén megszegett nyakállás fogatunk csínját csak emelendi. Szükséges, hogy lovaink jól bemenjenek a zablába , csak így lehetvén őket egyenlő sebes menetben tartanunk, a nélkül, hogy a szük utczákon s tolongásban akadályra találnánk. Városi kettős fogatnál főkellék, a lovak egyenlő szine, de mennyire csak lehet faj- s alkatminősége is. — Mi a szint illeti, a szép aranypej , sárga vagy sötét szürke legtetszősebb ; ez utóbbinál az egyenlő szürkeség főkellék , mi azonban csak kevés ideig tart, a mennyiben a lovak nem egyenlő időre fehérednek. Ha kettős fogatunk mindemellett nem lenne egyszínű, ekkor legalább fajra s alkatjukra legyenek hasonlók; s az egyik ló sötét, míg a másik világos vagy bizarrszinü legyen. Két nem egy szinü sötét vagy bizárr szín — legyenek bár lovaink szépek és nemesek , tetszősségükböl sokat vesztendnek. — Míg ellenben egy szénfekete , izabell-fakóval, vagy egy szép sötét almásszürke, aranysárgával befogva : a szemlélőre kellemes hatást gyakorol. Megjegyzendő , hogy a mennyire lehet a bizarr szín rúdhoz fogassék. Városban jármos hámokat előnynyel használhatunk, a mennyiben ebbe lovaink nagyobbat mutatnak ; de vállban szabadabban mozoghatván, járásuk tetszősebb s könnyebb is leend. Ha lovaink nyaka kurta lenne, ugy ne alkalmazzunk jármos hámot, mert ebben nyakuk még jobban elvész és alkatuk tetszős nem leend. Mi a befogást illeti, ez lehető kurta legyen ; ez által lovaink mindig hatalmunkban lesznek s bármikor megállhatunk. A belső gyeplőágak a külsőknél kissé kurtábbak legyenek, mi által lovaink a rúdhoz közelebb s így hatalmunkban is jobban lesznek s a szük utczákoni hajtást lehetőleg könnyitendik. — A zabiák minőségét lovaink vérmérséke és szája határozza. Vidéki kettős fogatnál főkép a talaj minősége határoz , minő fajú s nagyságú lovakat használhatunk előnyösen. — Mert míg jó s csinált utakon kisebb s gyöngébb lovak is jó szolgálatot tehetnek, — sőt a gyeplők karunkat igénybe is veendik : homokra vagy nehéz talajra érvén, bizonyára ostornyelünk fog inkább kezünkre hatni. Nehéz talajon tehát erős és széles csontú lovakra leend szükségünk. Mi a lovak szineit illeti, a városi fogatnál mondottakat itt is alkalmazhatjuk. A befogásnál azonban tekintettel legyünk szintén a talajra ; így példáúl homokon vagy mély talajon a tartószíjjakat kurtára ne huzzuk, mert : 1 -ször. Két lónál főkellék, hogy azok mindegyike egyenlően húzzon, — ezt azonban megitélni igen bajos, ha a tartók az istrángokat egyenlően kifeszítik ; — így