Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-30 / 15. szám

239 Fiatal kakasok nem olly veszekedők mint a vének, mellyek gyakran még tá­vol sem tűrnek vetélytársat s a gyöngébbet, leginkább a párzás idején, még az erdő -körből is kiűzik ; mire ez néha messze eltévelyegvén, nem ritkán tyúkokat is elcsal magával. — Illy esetek akkor nagyon gyakoriak, ha a kakasok száma a tyúkokéval helytelen arányban áll. Minthogy a fáczánkakas többnejüségben szokott élni, ezért rendesen 10—12 tyúkra egyet számítunk, de azon esetre, ha egy vagy több kakas valami módon el találna veszni : 3- vagy 4-el mindig többet kell tartanunk, mellyeket, ha fölöslegesek lennének, a párzás kezdetekor ismét ki lehet fogatnunk. A szabadon bocsátott fáczánok azonnal egyes csapatokba oszolnak s a tilalmas facsoportjaiban állandó helyet szemelnek ki maguknak. A felügyelő személyzetnek, vagyis a fáczánvadásznak és legényének, azonnal egész tevékenységét ki kell fejtenie. — Szem alatt kell tartaniok mindazokat, kik fát vagy gombát szedni, vagy bármelly más ürügy alatt járnak az erdőbe, mert ezek az alkalmat nem ritkán tőrfelállításra használják. Hasonlag ügyelettel kell lenniök vad­orokra, csavargó vadászokra s más kóbor emberekre, kik a fáczános közelében mu­tatkoznak , mert ezek, főleg ködös időben, a vetéseken s mezőkön legelésző fáczá­nokra nagyon szeretnek kövekkel, botokkal stb. vadászni. — Leggyakorlottabbak azonban e mesterségben a juhászok s bojtárjaik , mert ezek dobásban ritkán vétik el czéljukat. Ha sürü köd száll alá, akkor a vadásznak mindig a fáczános körül fekvő réte­ket s vetéseket kell kerülnie s a szabadban legelő fáczánokat a tilalmasba terelnie, nehogy eltévedjenek, vagy a héjának, melly illyen időben alacsonyan szokott repül­ni , körmei közé jussanak. Igen kedvezőtlen időszak a fáczánvadászra a tél, midőn a lombtalan fákon ülő fáczánok, kivált holdvilágos éjeken, messze ellátszanak s e módon éjjel maguk csal­ják közelökbe az orvadászt, ki, a nélkül hogy lőne rájuk, a kéngőzzel elkábított le­hullókat csendesen felszedi. E tolvajlások ellen csak azon módon segíthetünk magunkon, ha több éjen át egymásután a fáczánokat tanyájokból elzavarjuk, mert az eként éji nyughelyéről fel­riasztott madár bizalmatlanná lesz s azontúl senkit bevárni nem fog. Osz vége felé készíttessen a fáczánvadász rendes, ha lehet szalmával fedett szó­rókat, hogy a fáczánok ezekhez szokjanak s később, nagy hóesésnél legalább kétszer napjában és pedig reggel és délben nekik szórathasson. A fáczánnak legegészségesebb, legolcsóbb s legkedveltebb tápláléka, mellytől leginkább hízik, a cséplés után kalászaikból kitisztított gabonaszemek ^ kevés répa­maggal keverve.—E gabnaszemeket akár minden gazdaságban a helyett, hogy eldob­nák , e czélra fordíthatnák s akkor a fáczánosok tulajdonosai nem kényszerülnének a költséges tiszta gabonát fáczánok etetésére használni. Tavasz beálltával csak a legritkább esetben szorulandunk arra, hogy a szóratást folytassuk. Másik fontos időszaka a fáczántenyésztésnek, mellyben a fáczánosban a legna­gyobb csendet, s nyugalmat, kell fentartani : a költés ideje ; a miért is ekkor a beme-

Next

/
Thumbnails
Contents