Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-30 / 15. szám

240 netet mindenkinek, de főleg a nőknek s gyermekeknek, kik illyenkor járnak leginkább az erdőre szamóczát szedni, a legszigorúbban meg kell tiltanunk. Amint a költés ideje beállott, a vadásznak első teendője, hogy vizslájával a • fészkeket felkutatván, a bennök találtató tojásokat megszámlálja ; mert tapasztalásból tudjuk, hogy vannak tyúkok, mellyek már az 5— 6-ik tojás után megkotlanak s költeni kezdenek, mit az által kell akadályoznunk, hogy tojásaikat kiszedvén, csak egyet hagyunk alattuk s így mintegy kényszerítjük őket még többet is tojni, mi közönségesen meg is történik. Az illyképen kiszedett tojásokat pedig gondosan eltevén, annak idején ismét, a fészekbe rakjuk s — a többit a természet gondjára lehet bíznunk. Alig hogy a fáczánfiak kikeltek, máris kivezeti őket anyjuk a közelesö vetésekre, főleg pedig a búzaföldekre s rétekre, hol a bőven találkozó hangyazsombikokban kedves eledelt lelnek. Mire eljön az aratás ideje, akkorára a fáczánfiak, kivéve a későn költötteket, vagy a második költést, már szárnyra kelnek s a vadásznak minden szorgalommal azon kell lennie, hogy eltévedt, barangoló fáczánait a tilalmasba visszaterelje, melly czélból, nem messze a földtől hol aratnak, kifeszíti hálóját, vagy a háló felett és mellett elrepült s a tarlóban letelepedett fáczánokat ebével felkeresi s lepelhálóval befedetvén, ovatosan, nehogy a fáczánfiak sérülést szenvedjenek, zsákokba rakatja s éj beálltával a tilosba, hol már több helyütt buzakalászok vannak elszórva, visszaviteti s kibocsáttatja. Ezen eljárással, kivált ha nagy esőzések vagy zúzmara esők a költésben kárt nem okoznak, kielégítő eredményt érendünk el, mellyet elértnek is mondhatunk, ha egy-egy tyúk alatt átlag 8—9 fáczánfi kelt ki. Fáczántojásókat messziről hozatni s azokat pulykák által kiköltetni mindig kétséges sikerrel jár, mert, ha bár a tojások frissek s jók legyenek is, a kis fáczánok táplálása igen sok nehezséget, okoz s e kényes állatok még számtalan bajnak s véletlenségnek is vannak alávetve. A fáczános hasznáról. — A mi a fáczános hasznát illeti, ennek tekin. tetében önkénytelenül két kérdés merül fel, ugyanis : hogy az csupán vadászati élvezetül szolgáljon, vagy pedig jövedelmet is hajtson-e? E kérdések mindegyike különböző szempontot igényel, de a két külön czélt egyesítni soha sem lehetend. Hajtó vadászatok fáczánosban azért nem tanácsosak, mert illy alkalmakkor a résztvevők, a fáczánok korára vagy nemére való tekintet nélkül, mindent, mi eléjők kerül lelőnek, vagy, a mi még károsabb, megsebzenek, s ez utóbbi eset fáczánoknál annál gyakoribb, mert a megsrétezett madár a legnagyobb sűrűségbe menekszik, hol aztán bajosan levén fellelhető, gonoszúl vesz el. A fáczánok nagyobb létszámánál a lelőtteknek s megkoppasztottan jobban eladhatóknak ára is nem csekély különbséget teszen s kifogatásuk nem csak ez okból, de azért is czélszerü, mert így a vén tyúkokat megjegyezhetjük, hogy azokra a jövő évben tekintet legyen. E kifogatásra legkedvezőbb idő december utolja január közepéig, mert ekkor a fáczán legkövérebb s a kifogottak és megkoppasztottak is a hideg időben legtovább elállván, legjobban szállíthatók.